Cassiodorus

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Cassiodorus, Flavius Magnus Aurelius (Scyllacium, 487 körül – ?, 583 körül), római történetíró, egyházi író.

A germánoknak behódolt, előkelő római nemzetség sarja. 514-ben consulságot viselt, Theodorik uralkodása alatt magas politikai tisztségeket viselt. A politikai szerepléstől 550 körül vonult vissza, és 555-ben a Scyllacium melletti Vivaresében megalapította a Vivarium nevű kolostort. Élete végén az antik kultúra emlékeinek megőrzésén fáradozott. Nursiai Szent Benedek nyomán meghonosította a szerzetesek között az antik kéziratok gyűjtését és másolását. Feltehetőleg Boethius példája nyomán kezdett írni, első műve, a „Chronica" Ádám korától saját koráig, 519-ig terjedő munka. Az ókortudomány szempontjából rendkívül fontos mű, ugyanis közli a consulok névjegyzékét. Másik nagy történeti munkája, a „Libri XII de rebus gestis Gotharum" (A gótok története) csak Jordanes gót történetíró idézeteiben maradt fenn. 537-ben „Variarum Epistolarum libri XII" (Különféle írások 12 könyve) címmel kiadta hivatali tevékenysége alatt írt 468 levelét. A „De ortographia" (A helyesírásról) című kézikönyvecskéjét a kéziratmásoló barátok számára írta. Egyháztörténetet is írt „Historia ecclesiastica tripartita" (Hármas egyháztörténet) címmel. Utolsó műve a „Institutiones divinarum et saecularium litterarum" (Az egyházi és világi tudományok rendszere) volt, ebben a világi és az egyházi tudomány viszonyát fejtegette a szerzetesek számára.

Cassiodorus „Institutiones divinarum et saecularium litterarum" című művének bevezető szakasza:

Cum studia saecularium litterarum magno desiderio feruere cognoscerem, ita ut multa pars hominum per ipsa se mundi prudentiam crederet adipisci, grauissimo sum, fateor, dolore permotus ut scripturis diuinis magistri publici deessent, cum mundani auctores celeberrima procul dubio traditione pollerent. Nisus sum cum beatissimo Agapito papa urbis Romae ut, sicut apud Alexandriam multo tempore fuisse traditur institutum, nunc etiam in Nisibi ciuitate Syrorum Hebreis sedulo fertur exponi, collatis expensis in urbe Romana professos doctores scholae potius acciperent Christianae, unde et anima susciperet aeternam salutem et casto atque purissimo eloquio fidelium lingua comeretur. Sed cum per bella feruentia et turbulenta nimis in Italico regno certamina desiderium meum nullatenus ualuisset impleri, quoniam non habet locum res pacis temporibus inquietis, ad hoc diuina caritat e probor esse compulsus, ut ad uicem magistri introductorios uobis libros istos domino praestante conficerem; propter quos, sicut aestimo, et scripturarum diuinarum series et saecularium litterarum compendiosa notitia domini munere panderetur, minus fortasse disertos, quoniam in eis non affectata eloquentia sed relatio necessaria reperitur. Vtilitas uero inesse magna cognoscitur, quando per eos discitur unde et salus animae et saecularis eruditio prouenire monstratur. In quibus non propriam doctrinam sed priscorum dicta commendo, quae posteris laudare fas est et praedicare gloriosum, quoniam quicquid de priscis sub laude domini dicitur, odiosa iactantia non putatur. Huc accedit quod magistrum grauem pateris, si frequenter interroges; ad istos autem quotiens redire uolueris, nulla asperitate morderis.