Chelsea F.C.

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Chelsea F.C. egy profi angol labdarúgó klub Nyugat-Londonban. 1905-ben alapították, jelenleg az FA Premier League-ben szerepel. 2005-06-ban sikeresen megvédték előző idényben szerzett bajnoki elsőségüket. A Chelsea stadionja a fulhami Stamford Bridge Nyugat-Londonban. 42,055 fő befogadására képes. A Chelsea megalapítása óta itt rendezi otthoni mérkőzéseit. A klub hagyományos mezszíne a kék felső és alsó, valamint a fehér sportszár, jelvényében egy pálcát tartó kék címeroroszlán látható. Roman Abramovics orosz olajmágnás 2003-ban megvásárolta a klubot.

[szerkesztés] Sikerlista

3-szoros angol bajnok:1954-55, 2004-05, 2005-06

3-szoros FA-kupa győztes:1970, 1997, 2000

4-szeres Ligakupa győztes:1965, 1998, 2005, 2007

3-szoros Community Shield győztes:1955, 2000, 2005

2-szeres KEK győztes:1971, 1998

1-szeres Európai Szuperkupa győztes:1998

[szerkesztés] Klubtörténet

A Chelsea F.C.-t 1905. március 14-én alapították a Rising Sun pubban (ma: The Butcher's Hook), és nem sokkal később felvették a klubot az akkori másodvonalba. 1915-ben a csapat egészen az FA-kupa döntőjéig vitte, ahol aztán kikaptak a Sheffield Unitedtól. A két világháború között nem sikerült semmilyen kiírásban sem győzedelmeskedniük. 1952-ben Ted Drake, az egykori angol válogatott középcsatár lett a menedzser, aki megkezdte a klub modernizációját. Megváltoztatta a klubcímert, nagy hangsúlyt fektetett az utánpótlásra és az edzésekre. A sok változtatás hamar meghozták gyümölcsét, a csapat az 1954-55-ös szezonban bajnok lett. A hatvanas években Tommy Docherty lett az új menedzser. Ekkorra már meglátszott az utánpótlás-nevelés eredménye, a Chelsea közel került az újabb bajnoki címhez, bejutott az FA-kupa és a Ligakupa döntőjébe is, ám végül csak a Ligakupát sikerült megnyerni 1964-65-ben. 1970-ben azonban sikerült begyűjteni az FA-kupát, majd a rákövetkező évben a Kupagyőztesek Európai Kupáját is, előbbit a Leeds United, utóbbit a Real Madrid ellenében. A hetvenes és a nyolcvanas évekre a Chelsea pénzügyi válságba került, így el kellett adni a sztárjátékosokat. Ennek következményeképp a csapat kiesett az első osztályból. 1985-ben Ken Bates 1 fontért megvásárolta a klubot, az új menedzser, John Neal pedig kisköltségű, de hatékony gárdát állított össze. 1988-89-ben a másodosztály első helyén végezve sikerült ismét feljutni, a Chelsea azóta folyamatosan az élvonalban szerepel. 1992-ben Ken Bates nagy harcok árán visszaszerezte a stadion tulajdonjogát. 1994-ben a csapat ismét kupadöntőt játszott, de a Manchester Unitedtól vereséget szenvedett. 1996-ban Ruud Gullit lett a menedzser. Irányítása alatt számos kiváló játékos érkezett, így például Gianfranco Zola is, akit később a klub történetének legjobb játékosává választottak. 1997-ben újabb FA-kupa kiírásban győzedelmeskedett a Chelsea, 1998-ban pedig ismét megnyerte a KEK-et és a Ligakupát, utóbbi kettőt már úgy, hogy a menedzser Gianluca Vialli volt. 2000-ben sikerült egy újabb FA-kupa döntőt nyerni, nemzetközi porondon pedig egészen a Bajnokok Ligája negyeddöntőjéig jutni. Viallit Claudio Ranieri váltotta, azonban az új menedzser nem volt képes semmilyen trófeát sem hazavinni, ezért a 2003-ban a klubot megvásárló Roman Abramovics a portugál José Mourinhot szerződtette erre a posztra, aki a 2003-04-es idényben az FC Portoval megnyerte a Bajnokok Ligáját. 2005-ben a Chelsea megnyerte a Ligakupát és bajnok lett, ezzel együtt számos rekordot is felállított (legtöbb meccs kapott gól nélkül, legkevesebb kapott gól, legtöbb győzelem, legtöbb pont). A Bajnokok Ligájában egymás után a második szezonban is bejutott az elődöntőbe. 2005-06-ban a Chelsea az ötödik olyan csapat lett, aminek sikerült megvédeni a bajnoki címet.

[szerkesztés] Stamford Bridge

A klub stadionja a Stamford Bridge, ahol a Chelsea a megalapítás óta játssza hazai mérkőzéseit. Hivatalosan 1877-ben nyitották meg, az ezt követő 28 év során pedig a London Athletics Club atlétikai versenyeinek szolgált otthonul. 1904-ben Gus és J T Mears megvásárolták, hogy futballpályává alakítsák át a Bridge-et, melyet aztán Archibald Leitch tervezett meg. A stadiont felajánlották a Fulham F.C.-nek, a visszautasítás azonban arra ösztönözte a tulajdonosokat, hogy saját klubot alapítsanak. Így született meg a Chelsea. A harmincas években megépült a déli oldalon a lelátó, ami később a Shed End nevet kapta. A klub története során ez vált a leghangosabb szurkolók törzshelyévé, főként a hatvanas és a hetvenes évektől kezdve. Ebben az időben döntöttek úgy a tulajdonosok, hogy az egész stadiont modernizálják. Az állóhelyeket meg akarták szüntetni és összesen 50,000 férőhelyes lelátókat szerettek volna kialakítani. A munkálatokat az East Standen kezdték, a költségek azonban akkorák voltak, hogy az építkezéseket le kellett állítani, a Chelsea ugyanis csődközeli helyzetbe került. Egészen a kilencvenes évek közepéig kellett várni a folytatásra. Ken Batesnek köszönhetően ekkorra már normalizálódott a klub pénzügyi helyzete. A felújítások ismét megkezdődtek, az északi, a nyugati és a déli oldalon a lelátókat átalakították, az állóhelyeket ülőhelyekre cserélve; a Stamford Bridge 2001-re teljesen elkészült. Ma 42,522 férőhelyes és Európa egyik legkorszerűbb stadionja.