Csák Máté

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Csák Máté 1260-tól 1321-ig élt. Az interregnum idején hatalmaskodó kiskirály volt, birodalma a vági területekre, és a Tátrára terjedt ki. Kastélya Trencsénben volt, ami ma Szlovákiában található.

A szlovákok Trencséni Csák Mátéként vagyis III. Matúš Čák Trenčiansky-ként ismerik. Nevének egyéb írásmódjai: Chak, Chaak, Czak.

A nagy hatalmú főúr a Csák nemzetségből származott, melynek ősi birtokai a Vértes hegység területén voltak. III. András magyar király országos tisztségekkel bízta meg, melyek közül a nádori címet a királlyal 1297-ben történt szembehelyezkedése után is megtartotta önkényesen. Az utolsó Árpád-házi király halála után ingadozott Károly Róbert és Vencel támogatása között, Vencel 1302-ben neki adományozta Nyitra és Trencsén vármegyéket, mert végül az ő trónigényét támogatta. 1305-ben meghalt II. Vencel cseh király, ezért fia, Vencel lemondott a magyar trónról, és Csehországba indult, hogy III. Vencel néven átvegye a cseh trónt. A kiürített visegrádi várat Csák Máté csapatai foglalták el Károly Róbert jóváhagyásával. Az oligarcha első székhelye a visegrádi vár volt. Zólyom vármegyét 1306-ban foglalták el csapatai. Bár látszólag támogatta Károly Róbertet, valójában az országos ünnepségeken egyetlen alkalommal sem vett részt személyesen, hanem csak követei útján. Gentilis bíboros pápai követ közvetítésével 1310. november 10-én a pilisi kékesi kolostorban jött létre az a megállapodás, mely szerint Csák Máté elfogadja Károly Róbertet Magyarország törvényes urának, aki felé engedelmességgel tartozik. Megígérte, hogy nem viszálykodik többet, és mások trónigényét sem támogatja. Az oligarcha végül összekulcsolt kezét a legátus kezébe adva fogadott hűséget, amelyet békecsókkal erősítettek meg. Máté azonban a megállapodás ellenére Visegrádról rendszeresen portyáztatott Buda felé. Ezáltal nemcsak azt akarta elérni, hogy a budaiakat az ifjú király hűségétől elvonja, hanem nyilván a király és királyné személyét óhajtotta hatalmába keríteni. 1311. június 25-én a királyi és királynéi székhely, Buda, kapujáig törtek előre fegyveres csapatai, és mindent tűzzel-vassal pusztítottak. Ekkor volt a főúr hatalma tetőpontján, a király kénytelen volt székhelyét Temesvárra helyezni, mert az ország közepén annyira veszélyes volt tartózkodnia.

1311. július 6-án Gentilis pápai követ kihirdette a Csák Máté egyházi kiközösítéséről szóló ítéletet, mely szerint minden tisztjét, szolgáját és jobbágyát fölmenti a hűség és minden kötelesség alól, hogy semmiben se engedelmeskedjenek neki, hanem tíz nap lefolyásával hagyják el őt, mert aki másként cselekszik, ha püspök vagy érsek is, s őt szóval vagy tettel segíti, ugyanazon egyházi kiközösitéssel sújtatik, mely alatt, ha elégtétel nélkül hal meg, Mátéval együtt meg lesz fosztva az egyházi temetéstől. A kiközösítésnek az lett az eredménye, hogy Csák Máté mind az esztergomi érseket, mind a nyitrai püspököt elzavarta, mert ki merték hirdetni az ítéletet.

Miután szövetségeseivel vereséget szenvedett Károly Róberttől a rozgonyi csatában 1312-ben, befolyása csökkenni kezdett, de a király nem tudta őt térdre kényszeríteni egészen haláláig. 1313-ban még Ibur fia István vezetésével megostromolták csapatai Buják várát, de a felmentő sereg időben érkezett, így az ostrom sikertelenül végződött. Csak 1315-ben sikerült Szécsényi Tamás vezetésével a királyi hadnak véres ostrommal visszafoglalnia Visegrádot, amikor Csák Máté János cseh királlyal keveredett háborúságba, és a Morva menti várak elfoglalása lekötötte haderejét. A királyi székhelyet csak Csák Máté halála után két évvel tudta Károly Róbert visszahelyezni az ország közepébe.

Bár – akárcsak más oligarchák – soha nem lett király, nagyon gazdag és befolyásos magyar főnemesként gyakorlatilag a mai Szlovákia jelentős területein uralkodott a 14. század elején. Tizennégy megyét birtokolt, 50 kastélya és erődje volt a mai Szlovákia középső és nyugati területein. Saját sereggel rendelkezett, saját pénzt veretett, és udvartartásában ugyanazon rangokat használta, és ugyanazon előjogokkal élt, mint a magyar király.

Trencsénben 1321-ben bekövetkező halála után "birodalma" is elpusztult.