Czech János
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Czech János (Győr, 1798. június 10. – Pest, 1854. november 1.) városi bíró, a Magyar Tudományos Akadémia tagja
[szerkesztés] Élete
Atyja Linzből származott; tanulmányait a pozsonyi evangélikus lyceumban kezdte s a győri akadémiában végezte. Az ügyvédi vizsga után 1820-ban szülővárosában törvényszéki jegyzővé, 1824. városi tanácsossá, 1831. polgármesterré s 1836. főbiróvá neveztetett ki; közben négy országgyűlésen, mint városának követje vett részt. A Magyar Tudományos Akadémia 1832. március 10. választotta rendes tagjai sorába. 1836-ban Győr és Moson megyék, nem nemes létére is táblabiráik közé sorozták, 1840-ben pedig V. Ferdinánd király az újonnan fölállított tanulmányi és központi könyvvizsgáló bizottmány másodülnökévé nevezte ki s egy hónappal utána magyar nemeslevéllel ajándékozta meg. 1848-ban a királyi kincstári levéltár igazgatójává, 1850-ben kincstári, 1854. pénzügyi tanácsossá neveztetett ki. Emlékbeszédet 1854. november 27. Toldy Ferenc mondott fölötte az akadémiában.
[szerkesztés] Munkái
1. Győr vármegye főispánjairól. Győr, 1827.
2. Győr vármegye hajdan nemes familiáinak emlékezetek. Pest, 1829.
3. Győr várossa szegények intézete és azzal egyesült árvaház 1832–1833. Győr, (1833.)
Fejér György okmánytárát több száz oklevél másolatával gazdagította; ezek közül 400 a Codex dipl. VII. (pótló) kötetében jelent meg.
Kéziratban maradt az 1839–40. országgyűlésről készített 60 ívre terjedő munkája; a Győr város és megye monographiájához általa gyűjtött anyag több kötetre terjed; így van hozzá ezer oklevél-másolat hat 4-rétű kötetben sat.; Országgyűlési emlékiratok hat folió kötetben; vegyes tárgyú oklevelek tiz ivrét és tizenkét 4-rét kötetben; Magyar levelek a XVI. és XVII. századból, két kötet; végre a magyarországi zsidók történetét érdeklő oklevelek egy kötetben. Sajtókészen állottak halálakor: Ujra gyűjtött Árpád-korszaki oklevéltára; A magyar nádorok és főhivatalnokok táblai sorozata, jegyzetekkel.
Irodalmilag a történeti tudományokkal, oklevelek, régi pénzek és emlékek gyűjtésével foglalkozott; 400 ezüst és 1300 réz darabbal a n. múzeumi éremtárt gazdagította. Ő figyelmeztette az akadémiát az érsekujvári sz. ferencziek zárdájában őrzött két régi kéziratra (egyik az 1513-ban Kinizsi Pálné számára irott imakönyv, a másik az érsekujvári codex név alatt ismeretes és a budapesti egyetemi könyvtár őrzi). Értekezései megjelentek a Tud. Gyűjteményben (1828–29. 1838.), Hormayr Archivjában (1828.) és Taschenbuchjában (1830–31.), Tudománytárban (1835–36.) és az Akadémia Évkönyveiben (1831–35.); a Századunkban (1839–40.) több közjogi czikke van; történeti cikket irt még az Uj M. Muzeumba (1851–52.)
Based on work by