Dévai Bíró Mátyás
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Dévay Bíró Mátyás (Déva, 15. század vége vagy 16. század eleje – 1545) az első magyar reformátor
[szerkesztés] Élete
Eleinte valószínűleg Grinaeus tanítványa volt Budán; 1523–1525-ig a krakkói egyetemen tanult; hazatérve szerzetes lett; igen buzgó katolikus pap volt és 1527-ben káplán Tomori Istvánnál Boldogkővárában. 1529. december 3-tól mint a wittenbergi egyetem hallgatójának Philipp Melanchthonnal szoros viszonya s igen bizalmas személyes ismeretsége volt. 1531 tavaszán Budán Szapolyai János körében működött és a királyt Pécs felé való utjában is követé; ezen időre esik dunavidéki reformátorsága is. Budán irta 52 tételét, melyben különösen a tanszerű reformatio egész rendszerét és célját fejezi ki rövid pontokban. Még azon évben a Ferdinánd uralma alatt Kassa városának tanácsa hívta meg lelkészűl; ő itt az úrvacsorájának két szín alatti vételét tettleg életbe léptette s a közönséges isteni tiszteleten a nemzeti nyelvet visszaállította jogaiba. Azonban rövid ideig tartott kassai működése közben, Szalaházy Tamás egri püspök eszközlésére Pekri Lajos huszárjai november 6. elfogták s előbb Likava várába Liptó megyébe, majd Pozsonyba, és onnan Bécsbe hurczolták, hol több izben vezettetett a protestantismus egyik legnagyobb üldözője Faber János bécsi püspök eleibe hitvizsgálat alá. Dévay, miután visszatérítése három izbeli kihallgatás (1533. július 15.) után sem sikerült, börtönéből megmenekült és a Szapolyai János uralma alatti országrészekbe, nevezetesen Budára vonult; de az uj tudomány tanítása miatt mint eretnek bevádoltatván, itt is tömlöcbe vettetett. 1535-ben a fogságából ismét kiszabadult és pünkösdkor már Nádasdy Tamás védszárnyai alatt élt Sárváron. Ekkor irták egymás elleni vitairataikat ő és Szegedi Gergely Ferences-rendi provinciális. 1536-ban külföldre ment és Wittenbergben meglátogatta egykori tanítóit, Martin Luthert és Melanchtont, hogy nekik eddigi reformátori működéséről jelentést tegyen. 1537 júniusában Baselbe ment műve kinyomatása végett. Melanchtonnak október 7. kelt Nádasdy Tamáshoz intézett ajánló levelével indult vissza hazájába, hol 1538–1539-ben Sárvár alatt Újszigeten volt. 1539-ben Perényi Péternek volt udvari papja, kitől azonban 1540 első negyedében már megvált, mivel az úrvacsorabeli kenyér felől táplált vélekedésök közt kiegyenlíthetlen volt a különbség. Ekkor Szegedi Gáspárhoz ment, ki a szikszói iskola tanítását bizta reá, hol másfél évig működött és buzgón terjesztette a protestáns tanokat. De ezzel magára vonta Frangepán Ferenc egri püspök üldözését, ki a királytól rendeletet eszközölt ki, mely Dévayt 1541 végén menekülni kényszeríté; december 28-án már Wittenbergben volt. 1542. március 8-ról két Wittenbergből kelt levele maradt fenn, melyekből Fraknói Vilmos szerint elkeseredés és csüggedés mind saját, mind hazája sorsa miatt szól; fájdalmát csak Melanchton részvétele enyhíti. 1543 közepe előtt már ismét hazatért s Miskolcon telepedett le; de innét (Stöckel Lénártnak 1543. június 30. kelt levele szerint) elüzetvén, Drágffy Gáspárnál talált oltalmat s 1544-ben valószínűleg a Szapolyai hatalma alatt álló Debrecen választotta meg lelkészének. Hogy a helveták hitvallásának Dévay volt hazánkban egyik első terjesztője s különösen debreceni lelkipásztorsága alatt határozott bajnoka s megszilárdítója, ezt Luthernek levelei s Dévay saját művei is igazolják. Meghalt 1545-ben; Stöckel ugyanis Bártfáról 1545. június 15. Melanchtonhoz intézett levelében tudatja Dévay halálát.
[szerkesztés] Munkái
1. Disputatio De Statu in quo sint Beatorum Animae post hanc vitam, ante ultimi iudicij diem. Item de praecipuis Articvlis Christianae Doctrinae... His addita est Expositio Examinis quomodo a Fabro in Carcere sit examinatus. (Bazel, 1537. Ismerteti és bő kivonatát adja Révész Imre Dévay Életrajzában. Az Expositiót, melyet D. akkor csak emlékezéséből irhatott össze, azóta Fraknói Vilmos Faber jelentésével együtt, ennek kérdéseit és D. feleleteit közzétette a bécsi állami levéltárból a Tört. Tárban 1880. 6–10. l.)
2. At tiz parantsolatnac, ah hit agazatinac, am mi aťáncnac, Ćs ah hit petsaetinec röviden valo mag'arázatťa. (Krakkó, 1543 után.) Egyetlen teljes ép példánya az erdélyi múzeumban van meg.
3. Orthographia Vngarica. Azaz, Igaz iraz Modiarol valo tudoman Mag'ar n'elvenn irattatott. Mostan pedig vionnan meg igazytatott, es ki niomtatott... Krakkó, 1549. (Előbeszéde így kezdődik: Az oluasonac Isteni kedvet kér B. A. E ket betűt Szombati János s.-pataki tanár Batizi Andrásra véli magyarázandónak; azonban Révész Imre elfogadható véleménye szerint azok Benedictus Abádi sárvári nyomdász nevét jelentik és Dévay szerzőségét bőven igazolja a róla irt munkájában. Egyetlen példánya a m. n. múzeumban. Az első kiadás, mely 1538–39-re vagy még jóval előbbre tehető, örökre elveszett.)
A magyar reformált egyház nyilvános isteni tiszteletein használt énekes könyvben, egészen a mostani énekes könyv létrejöveteléig, rendszerint ott állott Dévaynak is egy éneke: Minden embernek illik ezt megtudni... a melyben ő a keresztény hit főbb ágazatait adja elő református felfogással. (Révész Imre az egész éneket közli D. Életrajzában és Szilády Áron, Régi M. Költők II. 127–128. l. jegyzetekkel.) Kiadatlan munkái: A szentek aluvásáról, 1531-ben irva, mely valószínűleg rövid tételekből állott, de már 1535-ben nem volt a szerző birtokában, tehát teljesen elveszettnek tekinthető; Az idvesség dolgára vonatkozó alaptételek; e művét is valószínűen 1531-ben irta, de ez is elveszett. E munkájára, valamint amarra is 1535-ben bocsátotta ki Szegedi Gergely, ferences rendi szerzetes Apologia és Censurae c. bírálatait; az Apologia elveszett, a Censurae... ellenben, mely Bécsben 1535-ben megjelent, kivonatosan Dévay Propositióit is fentartotta. Dévay, magyar hittani kézi könyvének végszavaiban ezt mondja: Az mit igértem vala nektek, Atyámfiai, im megadtam. Ezen pontból világos, hogy D. valahol nyilván megígérte azt, hogy hittani kézi könyvet irni fog; latin műveiben ezen ígéretnek semmi nyoma; úgy látszik tehát, hogy vagy az Orthographia Ungarica első eredeti kiadásában ígérte meg Dévay ezen mű irását, vagy valamely oly más munkájában, a melyről ez ideig tudomásunk nincs. Nevét eredetileg Matthias Dévaj, Deuay, Dévay Máťas és Maťas Devai-nak találjuk irva. Bíró neve egyedül a wittenbergi egyetem anyakönyvében fordul elő így beirva: Matthias Biro de Way.
Based on work by