Dízelmotor

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A dízelmotor egy belsőégésű motor, amelynek működési elvét a német Rudolf Diesel szabadalmaztatta 1893. február 23-án.

[szerkesztés] Alapkoncepciója

A motor dugattyúja levegőt szív be, amelyet nagy nyomásra összesűrít és ebbe a, nyomásemelkedés miatt, jelentősen felmelegedett égéstérbe tüzelőanyagot, általában gázolajat, fecskendeznek. A gázolaj öngyulladással ég el és végez munkát a hengerben.

[szerkesztés] Működési elve

[szerkesztés] Fejlődése

Kezdetben nehézkessége és nagy mérete miatt lassan nyert teret alkalmazása, stabil motorként, generátorok meghajtására, illetve hajókban, később vasúti vontatóknál alkalmazták. Közúti forgalomban csak a 20. század második felétől jelentek meg, először a teherfuvarozásban majd a személygépkocsikban is. Részarányuk elhanyagolható volt elsősorban a viszonylag alacsony lökettérfogat/teljesítmény arányuk, valamint kényelmetlen üzemeltehetőségük miatt. Ez az 1990-es évek közepén változott meg a common rail technológia bevezetésével és elterjedésével. Ezzel a dízelmotorok a benzinmotorok egyenrangú társává sőt vetélytársává váltak. Napjainkban már, főleg Nyugat-Európában, a dízelmotorral szerelt autók eladásai meghaladják a benzinmotorral szerelt járművekét.