Rudolf Diesel
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Rudolf Christian Karl Diesel (Párizs, 1858. március 18. – La Manche-csatorna, 1913. szeptember 30.) német mérnök, a róla elnevezett öngyulladó belsőégésű motor (Diesel-motor) feltalálója.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Életrajz
Rudolf Diesel Párizsban született, szülei bajor bevándorlók voltak. Apja bőrcikkeket készített, anyja angol tanárnő volt. Rudolf iskolázását Párizsban kezdte. A család fel szerette volna venni a francia állampolgárságot, de 1870-ben a porosz-francia háború kitörése miatt távozniuk kellett. Londonba költöztek, ám Rudolfot rövidesen Augsburgba küldték unokatestvéréhez, hogy ott folytassa tanulmányait. Rudolf elhatározta, hogy szülei kívánsága ellenére gépészmérnök lesz. (Szüleihez írt leveleit az augsburgi M.A.N. gyár archivuma megőrizte). 1875-ben, két évvel a szokásos iskolai beiratkozási kor előtt ösztöndijjal vették fel a főiskolára (Technische Hochschule München), ahol francia és angol nyelvtanítással tartotta el magát, 1880-ban mégis kitűnő eredménnyel végzett. Színvonalát addig még senki sem tudta elérni.
Egyetemi tanárától ajánlólevelet kapott két céghez, Maschinenfabrik Augsburg Nürnberg (M.A.N.) és Sulzer Bros. of Winterthur. A két cég közös irodát akart kinyitni Párizsban, és az ifjú Rudolf hamarosan hivatali igazgató lett. Észrevette, hogy sokan kishatásfokú gőzmotort használtak, és hamar felismerte egy hatékony, önálló erőgép szükségességét. Franciaországban egy ammóniával működő zárt-ciklusú motoron dolgozott eredménytelenül, így amikor Berlinbe küldték, hogy ott folytassa munkáját, irányt változtatott, és a Carnot-ciklusú öngyújtó motort kezdte tanulmányozni. Első terve szerint szénport fecskendezett be egy henger 200 atmoszférára öszenyomott légterébe, de a végcélja az volt, hogy a nyomás által felhevített légtérbe fecskendezett nehéz kerozin minden szikra nélkül, magától gyulladjon meg.
A munkát a M.A.N. cég finanszírozta. Végre sikert ért el, amikor 1897-ben Sulzer elkezdte Diesel motorjának gyártását. Hamarosan ő is gazdag ember lett, a pénzét gyorsan elvesztette, mert rosszul spekulált. Nem szabadalmaztatta az alapvető eljárást és többi szabadalmát is eladta, hogy legyen miből megélnie. Folytatta a motortervezést és előadásokat is tartott Európában és Amerikában. Világosan felismerte a növényi olajok üzemanyagként való használatának lehetőségét.
1913-ban Angliába hívták. Egy Carel nevű belga gyáros, már elkezdte Diesel engedélyével Belgiumban a Diesel által tervezett motorok gyártását, majd részt vett egy új, angliai cég alakításában is Consolidated Diesel Engine Manufacturers Ltd néven; egy vadonatúj üzem is kész volt már Ipswichben. Diesel a Carels gyár igazgatója és főmérnöke társaságában utazott. Az Ipswich-i gyárat és Londonban a Rover autócéget akarták meglátogatni. Amikor azonban az Antwerpen és Harwich között járó éjszakai hajó Angliába érkezett, Diesel nem volt rajta. Néhány nappal később halászták ki a holttestét a tengerből.
A következő lista azoknak a cégeknek a sora, akik már Dieseltől gyártási engedélyt kaptak: Burmeister & Wain, Deutz, Mirlees, Nohab, Stork-Werkspoor, Sulzer, American Diesel Engine Company, St Louis.
[szerkesztés] Munkássága
Rudolf Diesel belsőégésű motorjára 1892. február 23-án kapott szabadalmat. Ez a szabadalom az gáztörvényeken alapult levegősűrítéssel működő, tehát gyújtógyertya nélküli (öngyulladásos), belsőégésű motorokat írta le. 1893-ban közzétette elméleti munkáját a hőerőgépekről. A működő prototípust az augsburgi MAN cég készítette el. A motort eredetileg "olajmotornak" nevezték, mivel általában gázolajat használ fel. A Diesel-motor – tökéletesített formában – máig is népszerű, főleg kis fogyasztása miatt.
[szerkesztés] Halála
Diesel élete tragikusan végződött: 1913. szeptember 29-én. Carels, egy belga gyáros már elkezdte Diesel engedélyével Belgiumban a Diesel által tervezett motorok gyártását és akkor Carels részvételével új cég alakult Angliában 'Consolidated Diesel Engine Manufacturers Ltd' néven: egy vadonat új üzem már kész is volt Ipswich-ben. Diesel a Carels gyár igazgatója és főmérnöke társaságában utazott, az Ipswich-i gyárat annak megnyitása alkalmából, és Londonban a Rover autocéget meglátogatni. Amikor azonban a La Manche csatornán Antwerpen és Harwich között járó éjszakai hajó, a 'Dresden' Angliába érkezett Diesel nem volt rajta. Néhány nappal később halászták ki a holttestét a tengerből. (A belga Carels cég Diesel licencvevője volt). Holttestét sohasem találták meg. Fiai ugyan azonosították néhány holmiját, de az elhunyt testét a rátaláló tengerészek – a kor szokásai szerint – visszadobták a tengerbe.
Halála körülményeit nem lehetett biztosra megállapitani. Egyesek szerint öngyilkosságot követett el, mert annyira le volt szegényedve, de egy jelentés szerint tökéletesen jó hangulatban volt, amikor az előző este a kabinjába tért. Mások azon spekuláltak, hogy valószínűleg a német titkosszolgálat gyilkoltatta meg, mivel Diesel szabadon és nemzetközileg akarta találmányait terjeszteni, és meg kellett akadályozni, hogy ezen szabadalmak (közvetlenül az első világháború kitörése előtt) a potenciális ellenség kezébe kerüljenek. Egy további spekulácó szerint a kőolajcégeknek volt köze Diesel halálához, mivel Diesel növényi olajok használatát hangoztatta, ami az olajcégek érdekei helyett a mezőgazdaság érdekeit szolgálta. Diesel családja meg volt győződve arról, hogy Rudolfot valaki a hajóról lelökte, hogy szabadalmait ellophassa.
Ha a németek attól féltek, hogy a Diesel által tervezett motorokat ellenük is lehet majd felhasználni, az nem volt indoktalan, mert az első világháború kitörése után az Ipswich-i gyár termékei között angol tengeralattjáró-motor is szerepelt. Ha azonban az olajvállalatok növényolaj-kompetíciótól féltek, annak egyelőre semmi oka sem volt, mert a dieselmotorok a mai napig iparilag csaknem kizárólag kőolajtermékeken működnek (kátrányolajtermékeken sokkal kisebb mennyiségben, de a diesel motor különböző változatát kisérletileg már sokféle üzemanyagon próbálták ki).
[szerkesztés] Bibliográfia
- Diesel, Eugen: Diesel: Der Mensch, das Werk, das Schicksal. Hamburg 1937.
- Diesel, Rudolf: Die Entstehung des Dieselmotors. Erstmaliges Faksimile der Erstausgabe von 1913 mit einer technik-historischen Einführung. Moers: Steiger Verlag, 1984.
[szerkesztés] Szabadalmai
- 608845(US}
Based on work by