Dementor

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Joanne Kathleen Rowling Harry Potter-könyveiben szerepelnek a dementorok. A varázslók börtönének, az Azkabannak őrei, amely egy szigeten található. Az ötödik könyvben (Harry Potter és a Főnix Rendje) elhagyják az Azkabant, és csatlakoznak Voldemort seregéhez. Rowling így ír a dementorokról a Harry Potter és az azkabani fogoly című könyvében:

„A dementorok a legvisszataszítóbb lények közé tartoznak, akiket valaha a hátán hordott a föld. Amerre járnak, kiszívják a levegőből a békét, a reményt és a boldogságot. Még a muglik is megérzik jelenlétüket, pedig számukra láthatatlanok. Ha túl közel mész egy dementorhoz, kiszippant belőled minden kellemes érzést, minden boldog emléket. A dementor, ha megteheti, addig élősködik rajtad, amíg olyanná nem válsz, mint ő maga: lelketlenné és gonosszá. Kiszipolyoz, s végül nem marad benned más, csak a legszörnyűbb emlékeid.”

[szerkesztés] Általános jellemzőik

A dementorok külsőre emberszerűek, körülbelül három méter magasak, fekete, csuklyás köpenyt hordanak. Csak hullaszerű kezük, és néha az arcuk látható. A dementorok vakok, szemük helyett csak szemüregük van, szájuk helyén pedig egy lyuk, mely legszörnyűbb fegyverük, a dementorcsók végrehajtására szolgál. Ilyenkor kiszippantják az áldozat lelkét, aki ettől kezdve élőhalottá válik.

A dementorok a pozitív emlékeket érzékelik az emberekben, ezekből táplálkoznak. Megjelenésükkor szinte megfagy a levegő. Az emberek ilyenkor átélik legszörnyűbb emlékeiket. A különösen érzékenyek el is ájulhatnak a dementorok jelenlétében. Az azkabani foglyok gyakran megtébolyodnak a dementorok tartós közelségétől.

A dementorokat valószínűleg varázslók hozták létre, mesterséges lények. Gombamódra szaporodnak, fagyos levegőt keltve a közelükben. Mivel kevéssé intelligens, viszont igen kegyetlen lények, megfelelőek a rabok őrzésére. A Mágiaügyi Minisztériumban a tárgyalásokra is dementorok kísérik be a rabokat. Voldemort visszatérése után azonban otthagyták az Azkabant, és csatlakoztak a Sötét Nagyúrhoz.

A muglik nem látják a dementorokat, de rájuk is ugyanolyan hatással vannak. Védekezni a Patrónus-bűbájjal lehet ellenük. A bűbáj megidéz egy patrónust, ami egy pozitív erőtér, a jó emlékekből táplálkozva. Ez egyfajta pajzsként működik a dementorok ellen. Megidézésekor egy kellemes emlékre kell gondolni. A patrónusok különböző állatalakban jelennek meg. Az erősebbek elriasztják, a gyengébbek csak hátráltatják a dementorokat. A dementorok által okozott sokkra jó gyógyír a csokoládé.

[szerkesztés] Dementorok a könyvekben

A dementorok először a harmadik Harry Potter-kötetben jelennek meg. A Roxfortot őrizték a szökött rab, Sirius Black betörése ellen. Harry minden velük való találkozáskor szülei életének utolsó pillanatait hallotta. Először a vonaton találkozott dementorral, amelyet Remus Lupin professzor elriasztott. Később egy kviddicsmeccsen jelentek meg, ennek következtében Harry leesett a seprűjéről. Lupin professzor elvállalta, hogy megtanítja neki a Patrónus-bűbájt, amellyel védekezhet ellenük. Harry patrónusa egy szarvas alakjában jelent meg (apja is szarvassá tudott változni). Sirius Black kiszabadítása után megtámadták őket a dementorok, Harrynek nem sikerült megidéznie a patrónust. A jövőből visszatért önmaga azonban megmentette őket. Az ötödik könyv elején unokatestvérével együtt támadta meg két dementor, az ellenük használt varázslat miatt Harryt tárgyalásra idézték a minisztériumba, és majdnem eltanácsolták a Roxfortból.

Az ötödik kötetben elhagyták az Azkabant, és csatlakoztak Voldemorthoz. A hatodik kötetben (Harry Potter és a Félvér Herceg) egyre szaporodtak, furcsa ködös időt okozva, valamint sorozatos támadásokat követtek el muglik és varázslók ellen.

^[1]