Diószegi Sámuel

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ezen szócikk összedolgozandó a(z) Diószegi Sámuel (református lelkész) szócikkel,
azután az egyik lap törlendő.

Diószegi Sámuel (Debrecen, 1761. január 5. – Debrecen, 1813. augusztus 2.) botanikus, református lelkész

[szerkesztés] Élete

Diószegi F. Pál leányiskolai tanító és Szappanos Erzsébet fia. Iskoláit szülővárosában járta, és 1775. április 27-én lépett a debreceni Kollégium felsőbb osztályába (subscribált). 1783-ban primárius és poéták tanítója volt a főiskolában. 1784. április 29-én Hajdúböszörményben lett rektor, ahol három évig volt. 1787-ben Kecskeméten mint ideiglenes tanár működött; innen egy félév múlva Göttingába ment az egyetemre, ahol különösen a mértant, a természettant és orvostudományokat hallgatta. Hazatérte után, 1789-ben Hajdúnánáson, 1793. április 18-án Hajdúböszörményben, majd 1803. március 29-én Debrecenben választották meg papnak. 1806 januárjában egyházmegyei jegyző, 1809. január 13-án esperes és április 22-én egyházkerületi jegyző lett. Meghalt 1813. augusztus 2-án, Debrecenben.

A magyar botanika terén úgyszólva minden kezdeményezés az ő nevével van kapcsolatban. 1807-ben felvetette egy növénytani szaklap vagy folyóirat megindításának ötletét, amely azonban csak évtizedek múlva valósult meg.

[szerkesztés] Művei

1. Magyar füvész-könyv, mely a két magyar hazában található növényeknek megismertetetésére vezet, a Linné alkotmánya szerént.

Debrecen, 1807. Két kötetben. (Sógorával, Fazekas Mihállyal, akinek nővére, Mária Diószegi felsége volt, együtt írták.)

2. Erkölcsi tanítások prédikácziókban.

Debrecen, 1808. Két kötet.

3. Prédikáczio, melyet a szatmári helv. vallástételt követő keresztyének új templomának felszentelésére készített és abban szept. 27. 1807. elmondott.

Debrecen, 1808.

4. Halotti tanítás, melyel néhai... Szombathi István urnak... emlékezetét tisztelte... jún. 17. 1810. eszt.

Debrecen, 1810.

5. Abéce.

Debrecen, 1810. Több kiadást ért meg az elemi osztályú gyermekeknek kézikönyveként

6. Orvosi füvész-könyv, mely a magyar füvészkönyv praktika része. A füvészek és nem füvészek számokra készült, és hasznavehetővé tétetett.

Debrecen, 1813.

Részt vett a református énekeskönyv reformmunkálataiban, s benne tőle is van két ének: a vasárnap reggeli 4. invocatio („Úr Isten kész én szivem…”) és a hétköznapi 5. invocatio („E szent házban megállottunk…”). Diószegi írta a 179. („Dicsőült helyeken…”) és a 173. („Kegyes Jézus én imádságomra…”) dicsőítést.