Domenico Cimarosa

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Domenico Cimarosa (Aversa, 1749. december 17. – Velence, 1801. január 11.) olasz zeneszerző

[szerkesztés] Élete

Nápoly környékén született szegény családban, Nápolyban kezdett tanulni. 1761-1772-ig a Santa Maria di Loreto konzervatórium növendékeként tanult zenét. Tanárai voltak többek között Cennaro Manna, Inazio Galli, majd Antonio Maria Gaspare Sacchini és Niccola Piccini. 1772-ben tűnt fel operaszerzőként, amikor a nápolyi Teatro del Fiorentiniben bemutatásra került első opera buffája, a Le stravaganze del conte. 1774-ben már Rómába hívták a L'inaliana di Londra ottani bemutatása miatt, s ettől klezdve e két város között ingázott. Műveit azonban játszották másutt is, komponált Velence, Verona, Milánó, Nizza, Firenze, Vicenza és Torinó számára is.

Később Szentpétervárra hívták az ottani olasz opera igazgatására (Paisiello utódaként), majd 1792-től Bécsben volt udvari karmester (Salieri utódaként).

1799-ben részt vett a nápolyi felkelésben, és bár letartóztatásából IV. Ferdinánd kegyelmével szabadulhatott, de el kellett hagynia Velencét. Oroszországba indult, de út közben megbetegedett és meghalt.

[szerkesztés] Művei

• 64 opera
• 5 oratórium
• 10 drámai kantáta
• 105 kisebb énekdarab
• 32 egytételes zongoraszonáta
• versenymű két fuvolára