Egy nemzet születése

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Egy nemzet születése
A film plakátja
Rendező:	D. W. Griffith
Producer:	D. W. Griffith
Forgatókönyvíró:	Frank E. Woods és D. W. Griffith, Thomas Dixon műve alapján
Főszerepben:	Lillian Gish, Mae Marsh
Zene:	Joseph Carl Breal
Operatőr:	G. W. Bitzer
Forgalmazó:	Allied Artists Classic Library
Gyártó:	David W. Griffith Corp.
Bemutató:	1915. február 8., Los Angeles
Időtartam:	190 perc
Nyelv:	némafilm
Költségvetés:	110 000 dollár
IMDb

Egy nemzet születése (The Birth of a Nation). Alcím: Amerika hőskora, 1915-ös fekete-fehér amerikai némafilm.

Az első történelmi filmeposz volt, ami az is bizonyítja, hogy a nézők hajlandóak voltak már a néma film korában is végigülni egy három órás drámát. D. W. Griffith megalkotta a kor mozgóképes formanyelvét számtalan újítási eredményével. Griffith felfedezte a drámai közelképek, a követő felvételek és más kameramozgások használatát. Párhuzamos cselekvésekkel operált a filmben, kereszt és egyéb vágási technikákat alkalmazott, valamint ő volt az első, aki zenét használt a filmjéhez.

A petersburgi csatán kívül feldolgozták Lincoln meggyilkolását, a néger parlament üléseit. A petersburgi csata rendezése iskolapéldája a tömegjeleneteknek.

[szerkesztés] Történet

Figyelem: Itt a cselekmény részleteit vagy a végkifejletét is olvashatod.

Jelenet a filmből

A film az amerikai polgárháború előtt kezdődik. Az Amerika hőskora három szinten mutatja be az akkori amerikai társadalom, a polgárháború és két család történetét. Bemutatja a rabszolgaság kialakulsását, mielőtt az forradalomba lépne. Történelmi jeleneteket vegyít a filmbe: Lincoln aláírja a proklamációt, Lee megadja magát Grantnak, Lincoln merénylet áldozata lesz stb. A polgárháborút a film elején csataképekben mutatja be, majd nagy hangsúllyal a négerek és félvérek uralmát a déli államokban, s végül a Klu Klux klán létrejöttét és akcióit. Ebbe az eseménysorba szövődik bele a két család története. Az északi Stoneman családból főleg Elsie kerül előtérbe, aki iránt a déli Cameron család fia, Ben érdeklődik, míg a húga, Margaret Phil Stonemanre emlékezik. A két család fiai szembekerülnek egymással a csatában. A sebesült Bent Washingtonba viszik, ahol Elsie ápolja a kórházban. Mire visszatér családjához délre, már az elszegényedést tapasztalja. Stoneman a félvér Lynchet küldi délre Cameronék városába, hogy vegyen részt a választásokban, majd maga is oda költözik. Közben Ben megszervezi a Klánt, mely megkezdi ténykedését a fekete bőrűek ellen, s bár Elsie rájön erre, mélyen hallgat róla. A választási manipulációk következtében az északiak (a négerek) nyernek. Phil Stoneman, akinek közeledését Margaret most visszautasítja, hátat fordít apja politikájával, azért, amiért az Elsie-re támadó néger katonát, Gust a Klán kivégezte. Lynch bosszút akar állni Cameronékon, akiknek sikerül elrejtőzniük. Elsie Lynchtől kérne számukra segítséget, de amikor az feleségül kéri őt, már az apja is tiltakozik. Lynch Stoneman ellen fordul, emberei pedig Cameronék házát támadják. Mindkét helyszínre a Klán visz segítséget. És a két család összebékülése jelenti Amerika – az amerikai nemzet – igazi születését.

A rasszista sztereotípiákat vegyítő történet Griffith a két család és szolgálóik életén keresztül láttatja. Nézőpontja szerint a rabszolgaság és felszabadítóik felelősek az ország széthullásáért és a polgárháború kitöréséért. A film második része az újjáépítést dolgozza fel és hősként állítja be a frissen alakult Ku Klux Klan tagjait. Vadító elgondolás Griffith részéről egy szerelmi történet szálait szőni a faji háború eseményei közé.

[szerkesztés] A film képei

Elsie menekülése

Griffith filmjében a négerek isznak és levetik cipőjüket a helyi képviseletben, lökdösődnek az utcán s még ők szitkozódnak. Fontos a galambok szerepeltetése Elsie és Ben találkozásánál vagy a megriadt mókus beiktatása Elsie üldözésénél. A hasonlatok a művészi nyelv felé mozdította el azt az ábrázolást. Itt már hangsúlyosan mutatkozott meg Griffith dramaturgiai törekvése. A harcok közben kerek maszkfilmben mutatja be a déli oldalon az anyát, aki pirított gabonaszemekkel eteti gyermekét, mert már más élelem nincs. A maszkfilm köre kitágul, előtűnik az egész alak és a kamera svenkkel elindul róla a távolban vonuló déli csapatokra. Gus, a néger katona nem kevésbé gondosan kidolgozott jelenetben üldözi az erdő szélén haladó Elsie-t. Erőszakoskodása nyomán a lány riadtan elrohan (itt jelenik meg többször is egy megriadó mókus), s egyre kihaltabb vidékre jut, míg végül leugrik egy kopár szikláról. Innen menekíti el az időben érkező Phil. A legjelentősebb persze a végső üldözés, amikor Griffith kiterjesztett párhuzamos vágással, váltakozva mutatja be a támadókat és a Klán közeledését.

[szerkesztés] Háttér

Griffith induló költségvetése 40 000 dollár volt, amit igen jelentősen túllépett. A teljes költségvetés a végén 110 000 dollárra rúgott.
Filmjét a New York-i Liberty színházban mutatták be kétdolláros helyárakkal, az azt követő évben tizennyolcmillió dollár bevételt hozott, igazolva ezzel a (korabeli) szuperprodukciók létjogosultságát.
A porfelhőben hasaló operatőr életveszélyben volt, amikor Griffith kívánságára szemből fényképezte a vágtató lovak lábát.
Abban az időben csak pár szines bőrű szinész dolgozott, a legtöbb színészt feketére maszkírozták.
Az Amerikai Filmintézet a Top 100 film közé választotta a filmet, a 44. helyezést érte el 1998-ban.

[szerkesztés] Reakciók a filmre

Kritikusai szerint az Egy nemzet születése propagandafilm, amely egyoldalúan mutatja be az amerikai történelmet és az északiak, déliek és a négerek abban játszott szerepét, utóbbi jelenetei miatt rasszizmussal vádolják a filmet; ezenkívül egyesek szerint azt is sugalmazza, hogy a Ku Klux Klan képes igazán megőrizni a nemzet egységét. Már a maga korában is óriási tiltakozást váltott ki nézőiből, ami azonban csak növelte sikerét és jegybevételét. Tüntetéseket szerveztek a film ellen, többek között a NAACP (National Association for the Advancement of Colored People) is tiltakozott a mű bemutatása miatt.