Filiszteusok
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Filiszteusok, ókori nép, amely Délnyugat-Palesztina földközi-tengeri partsávját és Kánaán déli részét lakta. A filiszteusok nem voltak sémiek, az i. e. 12. században érkeztek talán az Égei-tenger felől (esetleg Krétáról) a térségbe, nevük szerepel az Egyiptomot támadó tengeri népek között. Főbb városaik Gáza, Askelón, Asdod, Ekrón és Gat az Egyiptomból Szíriába vezető út mellett helyezkedtek el, és szövetséget alkottak. Erős szövetségük és a vaslelőhelyek ellenőrzése évszázadokra Izrael ellenfeleivé tette őket, különösen Sámson, Saul és Dávid harcolt sokat ellenük. Ámosz próféta korában még függetlenek voltak, és a zsidók véglegesen soha nem tudták legyőzni őket. Később Asszíria fennhatósága alá kerültek, és rendszeres évi adót fizettek neki. Nevükből származik a filiszter szó, amely kulturálatlan, földhözragadt embert, nyárspolgárt jelöl. A Kr. e.-i VI. században eltűntek. Később Traianus császár nevezte el a Kr. u. 70-es jeruzsálemi Szentély lerombolása és a zsidók elűzése után a területet Palesztínának a filiszteusok után.
[szerkesztés] Források
- Pecz Vilmos: Ókori lexikon, I–IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904.
Based on work by