Zsidók

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz.
Az ezen a lapon látható jelölés 2007 márciusából származik.

Zsidók
יְהוּדִים (Jehudim)

Albert Einstein • Maimonidész • Golda Meir • Emma Lazarus

Teljes lélekszám

13^[1] - 14,6 millió^[2]

Lélekszám régiónként

Izrael 5 640 000 Más, nagyobb zsidó népességgel rendelkező országok:

USA	5 300 000 - 5 671 000
Oroszország	800 000
Franciaország	600 000
Kanada	371 000
Nagy-Britannia	267 000
Argentína	250 000
Németország	220 000
Brazília	130 000
Magyarország	100 000 - 120 000
Dél-afrikai Köztársaság	106 000
Ukrajna	103 591 - 500 000
Ausztrália	100,000
Mexikó	40 000 - 50 000
Törökország	30 000
Olaszország	30 000
Románia	33 000^[3]
Irán	20 405

Nyelvek

héber, jiddis, ladino és más zsidó nyelvek

Vallások

Izraelita vallás

Rokon népcsoportok

Arabok és más sémi nyelvű népek

A zsidók (héberül: יְהוּדִים, Jehudim; jiddisül: ייִדן, Jidn) egy ókori közel-keleti nép, illetve a magukat ettől a néptől származtató, a világ nagy részén szétszóródott, kulturálisan és nyelvileg többé-kevésbé különböző etnikai csoportok összessége. A zsidó néphez való tartozás szorosan összefügg az izraelita vallás (judaizmus) gyakorlásával, mivel az ehhez csatlakozók (a zsidó vallásba betérők) egyben a zsidó népbe is bekerülnek.

[szerkesztés] Őstörténet

Izrael eredetének ideje az i. e. 2. évezred első felébe esik. 1800-ban történt, hogy Ábrahám ősatya családjával és félnomád törzsek egy csoportjával kijött a mezopotámiai Háránból és hazát keresett azon a földön, amelyet Istene mutatott neki a következőképp: „És mondá az Örökkévaló Ábrámnak: Menj el országodból, szülőföldedről és atyád házából azon országba, melyet én neked mutatok. És teszlek téged nagy néppé és megáldalak, s naggyá teszem nevedet; és áldás leszel. Megáldom a téged áldókat és megátkozom a téged átkozókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.” ^[4]
Letelepedett a Kánaán hegyeiben. A törzsek jelentős települést hoztak létre, amely összekötő kapocsként, kereskedelmi központként működött a környéken élő népek között. Ezek a nomád vándorok azonban – tekintve, hogy nem hagytak maguk után vándorlásaikról kézzelfogható nyomot – nem tartoznak Izrael történetéhez, csak őstörténetéhez.

[szerkesztés] Izrael története

Izrael történetéről a szó tulajdonképpeni értelmében csak a Kr. előtti 13. században és utána lehet beszélni. A régészeti leletek és korabeli írásos emlékek alapján az i. e. 13. század végén Palesztinában egy letelepedett népet találunk, amelyet hébereknek hívtak. A Palesztinában letelepedett héberek tizenkét törzs szövetségének szervezetében éltek, amelyek a következők voltak: Rúben, Simeon, Lévi, Júda, Issakár, Zebulon, Gád, Ásér, József, Benjámin, Dán, Naftáli.

A törzsi társadalom a bírák korának (a bírák kora Krisztus előtt 1200-tól 1020-ig tartott) végén átalakult hadikirálysággá. A filiszteusok Kréta irányából Krisztus előtt 1200 körül elindultak új hazát kereső népekkel és szintén Palesztinában telepedtek le. A filiszteusokat a mai palesztinok tartják elődeiknek. A két nép folyamatos ellentétben állt, mígnem a filiszteusok az ország meghódítását tűzték ki célul. A filiszteus veszély hatására 1023-ban Saul király megválasztásával az országot egy erősebb vezetés alá vonták. Az első uralkodó, Saul nem építette ki az állami élet intézményeit, a törzsszövetség szokásai megmaradtak, csak állandó hadsereg alakult ki. Saul kb. i. e. 1023 és 1000 között uralkodott, majd Dávid került az ország élére, aki kb. i. e. 1000-től 961-ig uralkodott.

Saul trónörököse fia, Esbaal volt, de a trónöröklés elve nem volt kötelező, így Dávid Júda királya lett Hebronban. Esbaal Izraelben uralkodott, de mindössze két évig, mert cselekvésre képtelen és gyenge uralkodó volt. Két tisztje meggyilkolta, s Dávid lett egész Izrael királya. A filiszteusok nem tűrték, hogy Izrael újraegyesült, így megtámadták Jeruzsálemet. Dávid seregétől vereséget szenvedtek.

Dávid az új fővárosba, Jeruzsálembe költözött, ahol Arauna jebuzita királytól vásárolt a Moriah-hegy tetején egy sík területet, templomot emelt az Úr tiszteletére és elhelyezte benne a Hebronból idehozott Frigyládát, Isten és Dávid népe szövetségének szent szimbólumát. Dávid elérte célját és Jeruzsálemet a birodalom vallási és politikai központjává tette. Uralkodása alatt Palesztina további városállamainak meghódításával megnövelte Izrael területét, amely ekkor már nem a törzsszövetséget – amelynek tagjai Palesztina térségének egy részét elfoglalták –, hanem a földrajzi egységet jelentette.

Dávidot fia Salamon követte a trónon, aki kb. Krisztus előtt 961-től 922-ig uralkodott. Ő szintén Moriah hegyét választotta és 950-ben felépítette a zsidóság legfontosabb helyét, a jeruzsálemi Első Templomot, amely Jeruzsálemet a Jahve-kultusz központjává emelte. A templomot 586-ban a behatoló babilóniaiak lerombolták, de később újjáépítették.

Salamon figyelmét elsősorban a gazdaság felé fordította. Az ő idejében fellendült az ipar és a kereskedelem (hajójáratok, karavánutak), valamint erős közigazgatást épített ki. Az ő általa kiépített külkereskedelem az állam meggazdagodásának fő forrásává vált. Nagy állami építkezésekbe fogott bele, fellendült a kulturális élet, fényes külsőségek jellemezték az udvari életet. A társadalom ezért nagy árat fizetett, a költségvetés hiányát adók kivetésével és robotmunkával próbálták fedezni. Salamont nemcsak az anyagi jólét tette híressé, hanem az a bámulatos művelődési felvirágzás, amely vele járt.

Ennek ellenére sokan úgy látták, hogy a dávidi-salamoni birodalomban Isten ígéretei teljesedtek be, amelyeket az ősatyáknak adott „nagy néppé teszlek és neked adom ezt a földet”. Mások viszont az ősi szövetségi rend lábbal tiprását vetették Salamon szemére és a királyságot a Sínai szövetség elárulásának tekintették.

Salamon nem volt katonaember, de nem volt híján a szükséges hadvezetési ismereteknek. Megerősítette az ország biztonságát és erős védelmi rendszert épített ki. Ezen túlmenően Salamon nagymértékben kifejlesztette a hadsereg harci szekér erejét.

Salamon uralkodása alatt Izrael virágzott, aranykorát élte, halála után 922-ben azonban a királyság kettészakadt, s helyén két jelentéktelenebb, egymással versengő állam alakult ki. Északon Izrael királysága, délen Jeruzsálem fővárossal Júda.

Uralkodók - Jézus előtt

Júda	Hivatalban -tól -ig	Izrael	Hivatalban -tól -ig
Roboám - Salamon fia	922 - 915	Jeroboám	922 - 911
Abijjá	915 - 913	Nábáb - Jeroboám fia	901 - 900
Ászá	913 - 873	Bása	900 - 877
Jozafát	873 - 849	Élá	877 - 876
Jóram - Jozafát fia	849 - 842	Zimri	876
Ahaszja	842	Omri	876 - 869
Ataljá	842 - 837	Ácháb - Omri fia	869 - 850
Jóas	837 - 800	Ahaszja - Ácháb fia	850 - 849
Amacjá	800 - 783	Jóram - Ahaszja testvére	849 - 842
Azarjá	783 - 742	Jehu	842 - 815
Jóram társuralkodó	kb. 750	Joacház - Jehu fia	815 - 801
Jóram	742 - 735	Jóas - Joacház fia	802/801 - 786
Ácház	735 - 715	II. Jeroboám - Jóas fia	786 - 746
Ezékiás	715 - 687/686	Zakariás - meggyilkolta Sallum	746 - 745
Manassé	687/686 - 642	Sallum - meggyilkolta Menahém	745
Ámon	642 - 640	Menahém	745 - 738
Josiás - Ámon fia	640 - 609	Pekahjá - Menahém fia, egyik tisztje Pekah meggyilkolta	738 - 737
Joacház	609	Pekah - meggyilkolta Hóséá	737 - 732
Jojákim	609 - 598	Hóséá	732 - 724
Cidkija	597 - 587
Gedalja kormányzó	587 - 585

A királyság kettészakadása, sőt a két rész egymás elleni háborúi meggyengítették mindkét részt. I. e. 722-ben Izrael vagy Efraim királyságát elfoglalták az asszírok és a népet elhurcolták. Hamarosan Júda is asszír uralom alá került (i. e. 597.). A világi és vallási vezetőket száműzték az akkori Babilonba (Babiloni fogság).

I. e. 332-ben - amikor Nagy Sándor makedón király megtámadta Perzsiát - hatalmas fordulat állt be a Közel-Kelet életében.

Ez a szakasz még csonk. Segíts te is a kibővítésében!

[szerkesztés] Lásd még

[szerkesztés] Források

^ A Jewish People Policy Institute (JPPI) tanulmánya alapján.
^ Más becslések szerint. Lásd bővebben: Zsidó népesség országonként
^ Nicholas de Lange: A zsidó világ atlasza, Helikon Könyvkiadó-Magyar Könyvklub, Budapest, 1996, 167. old.
^ Teljes kétnyelvű (héber-magyar) Biblia 2 kötetben - I. Mózes első könyve 12,1-3 (Makkabi Kiadói Kft., Budapest, 1994)