Gibson Les Paul

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Gibson Les Paul Elektromos gitár

Gyártó cég:	Gibson Guitar Corporation
Gyártás éve:	1952-1960 ^[1] 1968-napjainkig
Test:	tömör - mahagóni (jávorfa fedlap)
Nyak:	ragasztott - mahagóni
Menzúra:	62 cm
Érintők:	22
Húrok:	6
Hangszedők:	eredetileg single-coil P-90 1957-től humbucker^[2]
Húrláb:	eredetileg trapéz alakú^[3] 1954-től „Tune-o-matic”

A Gibson Les Paul modell a világ egyik legnevesebb elektromos gitárja. Nevét az amerikai dzsesszgitáros Les Paul után kapta, aki fontos szerepet vállalt az elektromos gitárok kifejlesztésében.

[szerkesztés] Története

Az elektromos hangszedő felfedezését követően, Les Paul amerikai gitáros előállt egy tömörtestű prototípussal, melyet kedvesen csak „Farönk” (The Log) néven emlegetett primitív kialakítása miatt: Lényegében egy fenyődeszkára erősített hangszedőről volt szó, melyet egy üreges gitártestbe integrált. 1946-ban megmutatta az eredményt a Gibson cégnek, de ők nem voltak vevők az ötletre és inkább az ES-150-es üreges testű sorozatra koncentráltak.

Később a Fender Telecaster sikereit látva a tömörtestű (solidbody) elektromos gitárok piacán, a Gibson úgy döntött mégis érdemes belevágni egy ilyen modell gyártásába. A csúcsminőségű, roppant precízen összeszerelt modellt Ted McCarty, a cég akkori igazgatója tervezte 1952-ben és a visszautasított ötletgazda tiszteletére a Les Paul modell nevet kapta.

A hangszer roppant sikeresnek bizonyult egészen 1960-ig, amikor az eladások csökkenése miatt a Gibson leállította a gyártástát és helyette bevezette az SG modellt. Később a zenész-társadalom nyomására 1968-ban újraindult a forgalmazása, mely napjainkig tart, minden idők egyik legnagyobb hatású hangszerévé téve a Les Pault.

[szerkesztés] Felépítése

[szerkesztés] Alapszerkezet

[szerkesztés] Test

A hangszertest alakja a klasszikus Gibson gitárok hagyományait viszi tovább. A hangszer fedlapja juhar, míg a tömör test faanyaga mahagóni. A hagyományos Les Paul-forma „nyolcas alakú”, és csak egy - alsó - bevágással rendelkezik, bár léteznek két bevágásos modellek is.^[5]

A testen a nyak csatlakozása mellett található a hangszedő-váltó kapcsolója. A húrlábak alatt/mellett, a test átlósan másik oldalán a hangerő és hangszínszabálytó tekerős potméterek. Bizonyos modellek rendelkeznek még egy kis méretű - szándékosan nem stabil koptatólappal, a hangszedők mellett.

A Les Paul rengeteg színben kapható - modellvariánstól függően. A felületkezelés, hagyományosan egyszínű, de 1958-tól bevezették a napégette hatást keltő „sunburst” színt is.

Epiphone Les Paul fej

[szerkesztés] Nyak

A Les Paul nyaka mahagóni fából készül, 22 bunddal, hagyományosan trapéz alakú berakásokkal. A nyak a standard modellek esetén a 16. érintőnél, ragasztással kapcsolódik a testhez, ami lehetővé teszi, hogy a nyak ne vastagodjon el a magasabb fekvéseknél, így könnyebb játszhatóságot biztosít, mint a csavarozott nyakak, sőt hangátvitele is sokkal jobb. Karbantartási szempontból azonban nem előnyos a megodás, hiszen a gitárnyak nem cserélhető, így bonyolultak az olyan műveletek, mint például az újrabundozás, vagy a fogólap csiszolása.

[szerkesztés] Fej

A Les Paul modellek feje az akusztikus gitárok hagyományait követően a 3+3-as hangolókulcs elrendezéssel rendelkezik. A fej döntött és mivel szimmetrikus kialakítású, a húrvezető nyeregre mindkét oldalon közel egyenlő nyomást fejtenek ki a húrok. A fej tetején található a Gibson-logó (A képen a Gibson olcsóbb változatait gyártó Epiphone fej látható), alján a nyereg fölött pedig egy harang alakú forma, melybe a Les Paul-logó és a modell megnevezése kerül.

[szerkesztés] Húrozás

Tune-o-Matic húrláb felette a híd-oldali, „humbucker” hangszedő

A Les Paul Standard acélpalástolt húrokkal készül.^[6] A híd eredetileg trapéz alakú húrláb volt, de egy későbbi fejlesztést követően, 1954-ben átálltak az újfajta „Tune-o-Matic” húrlábakra. A húrláb nem rendelkezik tremolóval, ennek köszönhetően roppant stabil és jó hangátvitellel rendelkezik. A hangszer skálahosszúsága a felső nyeregig 62 centiméter ahol a húrok a szimmetrikus, döntött fejen hat hangolókulcsra csavarodnak fel, külön húrvezető nélkül.

[szerkesztés] Hangszedők

Amikor a hangszer 1952-ben piacra került még a régi P-90-es egytekercses hangszedőkkel volt kapható. [1] Három évvel a gyártás leállítása előtt, 1957-ben a Gibson váltott, és két darab ikertekercses ún. humbucker hangszedővel szerelte fel a hangszert, így kiküszöbölve a régi hangszedők okozta öngerjedést. Később, az 1968-as újraindítást követően már végig ez az elrendezés maradt használatban egészen napjainkig. Az első ilyen megoldással szerelt modellek, a '68-69-es Les Paulok [2], ma a legértékesebb elektromos gitárnak számítanak a gyűjtők körében: egy-egy modell több millió forintos áron cserél gazdát.