Grigorij Jevszejevics Zinovjev

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Grigorij Jevszejevics Zinovjev (Григорий Евсеевич Зиновьев), született Jelizavetgrad-ban (ma Kirovohrad, Ukrajna), 1883. szeptember 23-án (Julián-naptár szerint szeptember 11-én), kivégezték Moszkvában,1936. augusztus 25-én. Eredeti neve Ovszej-Gerson Aronovics Radomiszlszkij (Овсей-Гершен Ааронович Радомысльский). Ifjúkorában anyja után a Hirsch-Apfelbaum (Гершен-Апфельбаум) nevet is használta. Bolsevik politikai és gazdasági vezető, szónok, a marxizmus-leninizmus egyik fő teoretikusa.

[szerkesztés] Fiatalkora

Kispolgári családba született. Apja tejgazdaságot vezetett. 16-17 éves korától a szociáldemokrata mozgalom tagja. 1902-ben a rendőrség elől külföldre menekül: Berlin, Párizs, Bern. Itt ismerkedik emg Leninnel. A II. kongresszuson nem vesz részt. De a bolsevikokat támogatja. 1903-ban hazatér. 1904-ben betegségét Svájcban kezelteti, itt találkozik Lunacsarszkijjal. 1905: 5. kongresszus, London: KB tagja lesz. 1907: hazatér Oroszo.-ba. 1908: lecsukják, de szívbaja kiújul, ezért szabadon engedik elég hamar. 1910-es években a petrográdi szervezetben dolgozik. A háború előtt külföldre megy. Az emigrációban Leninnel és Kamenyevvel dolgozik együtt, közös munkáikat a Marxizmus és likvidátorság c. kötetben adják ki. A mensevik sajtó története Oroszországban c. cikkét is Leninnel együtt írja. Háborúellens pamfletjük: A háború és a szocializmus.

[szerkesztés] 1917

1917-ben Zinovjev hazatér, az áprilisi kongresszuson beválasztják a KB-be. A júliusi felkelés után Jemeljanov munkás házhelyén, egy gallykunyhóban lakik Leninnel. Októberben szembemegy a fegyveres megmozdulásról határozatot hozó KB többségével, és Gorkij lapjában, a Novaja Zsiznyben, 10.-én cikket jelentet emg, miszerint ők nem támogatják a fegyveres felkelést. Ezt szokás volt úgy interpretálni a rendszerváltás előtt, hogy Zinovjev és Kamenyev elárulták Lenint, és a forradalmat. Valójában nagyjából mindenki tudott a tervezett megmozdulásról. Az SZKP ezt a ballépést Lenin javaslatára elnézte enkik.

[szerkesztés] Az országos politikában

1918-ban Zinovjevet Leningrádba nevezték ki főkormányzónak. Urickij meggyilkolása után a várost megtámadták Jugyenyics tábornok fehérgárdista csapatai. „Zinovjev csak feküdt a díványon és sóhajtozott”, írta Trockij. A Vörös Hadsereg végül megvédte a várost, noha Lenin előzőleg fel akarta adatni, hogy ezzel megrövidítsék a frontvonalat, de Sztálin, Trockij és Zinovjev végül meggyőzték.

Lenin betegsége alatt Zinovjev aggódott, hogy Trockij lesz "Iljics" utóda, ezért Kamenyevvel és Sztálinnal ellene szövetkeztek. Erről valószínűleg Lenin is tudott. 1924 januárjában meghalt Lenin, s a trojka nekilátott kiszekírozni a pártból Trockijt. 1925-ben aztán fel is mentették hadügyi népbiztosi tisztéből. Zinovjev és K. is hamar szembekerült Sztálinnal. Beismerték, hogy a "trockistáknak" volt igazuk, már 1923-ban. 1926 áprilisától hallgatólagos szövetségesek lettek. Zinovjev maga mögött tudta ugyan a leningrádi párttagságot, de az 1927-es november 7-e felvonuláson egy rohamcsapat, "azzal az ürüggyel, hogy megóvja a tömegtől, bezárta egy épületbe" (Trockij). Mivel november végén kitették az országból Trockijt, Zinovjev és Kamenyev az év végére összehívott XV. pártkongresszuson a mellét verte, visszavonta korábbi nézeteit. Ezzel együtt Zinovjevet kizárták a pártból.

[szerkesztés] Utolsó évei (1927-36)

A következő években Zinovjev szinte a perifériára szorult politikailag. 1933-ban börtönbe került, de innen még kiengedték. Ezután a Bolsevik című újságnál vállalt állást, és nagyban dicsőítette Sztálint. 1935 elején lecsukták, és tíz évre ítélték. Zinovjev a börtönből küldött levelében megírta Sztálinnak, hogy "kész vagyok bármit bevallani". Így roppant udvariasan bánhattak vele. Ebből arra gondolt, hogy a pártba vissza a tárgyalótermen keresztül vezet az út. 1936 augusztusában került sor az első nagy koncepciós perre, a "tizenhatok perére". Zinovjev volt a fő vádlott, rajta kívül Kamenyev és Szmirnov voltak az ászok. Beismerték bűnösségüket: összeszövetkeztek Hitlerrel és Trockijjal, megölték Szergej Mironovics Kirovot (leningrádi főtitkár 1934-ig), Gorkijt, Menzsinszkijt stb. (Szmirnov csak a Trockijjal való kapcsolatot ismerte be, a többit nem). Augusztus 25-én agyonlőtték.

Rehabilitálása már 1961-ben szóba került: Hruscsovot azonban Maurice Thorez meggyőzte, hogy ártana a SzU presztízsének, ha mindenkit egyszerre rehabilitálnának, akiket Sztálin alatt elítéltek. Zinovjev így formailag a XXVIII. pártkongresszusig áruló maradt. 1988-ban rehabilitálták.