Hórusz és Széth története
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A Hórusz és Széth története a Kr. e. XII. században keletkezett óegyiptomi novella. Csaknem teljes épségben ránk maradt. Tartalma az Ozirisz-mítoszhoz kapcsolódik, tulajdonképpen annak folytatása. Bár kizárólag istenek szerepelnek benne, mégsem tekinthető mítosznak, inkább az istenek perpatvarát, veszekedését ismertető novellának.
Cselekménye szerint Széth sorozatosan semmibe veszi az isteni bíróságok döntéseit és megakadályozza, hogy Hórusz, Ozirisz fia átvegye az isteni királyságot. A nagy per már nyolcvan éve folyik, az ítéletek azonban semmit sem érnek. A huzavonát néhol obszcén jelenetek is tarkítják, az ellenségek színleg kibékülnek, hogy azután annál vadabbul folytassák a harcot. Végül a túlvilág királya, Ozirisz azzal fenyegeti meg az isteneket, hogy rájuk szabadítja félelmetes démonait. Ez végre hat, Széthet fogságba vetik, és Hórusz elnyeri hivatalát. Széth a Napisten mellé kerül, tehát végeredményben őt sem büntetik meg.
Az ismeretlen szerző a motívumok nagy részét nyilván az egyiptomi mítoszokból vette, az isteneket azonban még a homéroszi istenvilág tagjainál is gyarlóbbnak állítja be. Mint a korabeli egyiptomi bürokraták, az istenek is hosszú leveleket váltanak egymással, amelyekben a címek, jelzők és sallangok közt szinte elvész a lényeg. A történet egyes részei önállóan es megállnák helyüket, a szerző azonban ügyesen biztosítja a cselekmény egységét.
Based on work by