Hükszoszok
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A hükszoszok északnyugati sémi eredetű nép (kánaániták vagy amoniták), akik i. e. 1720 és i. e. 1710 között benyomultak Egyiptom területére, és legyőzték a Középbirodalom fáraóit. Fővárosukká Avariszt tették a Nílus deltájában. Uralmuk alatt, amely csaknem száz éven át tartott, hatalmas királyság jött létre, amely magában foglalta Szíriát és Palesztinát is, és békét biztosított a térségben.
Ők vezették be Egyiptomban a ló vontatta harci szekér, a vertikális szövőszék, a lant és az összetett íj használatát, s hódításaik biztosítására olyan derékszögű, vertföld építményeket építettek, amelyekhez hasonlóakat a régészek Palesztinában: Jerikóban, Sikemben és Lakisban találtak. Legfontosabb hozzájárulásuk az egyiptomi kultúrához a kánaáni istenek és az ázsiai műalkotások megismertetése volt, miáltal nagyban segítették az Egyiptomra addig jellemző despotizmus és elszigeteltség feloldását. A hükszoszok uralmának I. Jahmesz fáraó vetett véget i. e. 1550-ben a taniszi csatában.
A zsidók egyiptomi tartózkodását egyes történészek az ország hükszoszok általi megszállásával hozzák kapcsolatba, ezen elmélet szerint a zsidók velük együtt sodródtak Egyiptomba. Az egyik hükszosz uralkodó, Jakob-her neve mindenesetre feltűnően hasonlít a bibliai Jákobra.
[szerkesztés] Források
- Pecz Vilmos: Ókori lexikon, I–IV. kötet. Budapest, Franklin Társulat, 1904.
Based on work by