Hazai Samu

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Báró Hazai Samu (1876-ig Kohn Sámuel; Rimaszombat, 1851. december 26. – Budapest, 1942. február 10.) hivatásos katonatiszt, miniszter.

[szerkesztés] Élete

A gimnázium és a kereskedelmi iskola elvégzése után 1873 márciusában besorozták honvédnek. Kiváló képességeit hamar felismerték, s még ősszel beiratták a Ludovika Akadémia tisztképzőtanfolyamára. 1874-től hadapródként teljesített szolgálatot, 1876-ban hadnaggyá avatták. 1878–1879-ben a honvéd felsőbb tiszti tanfolyamát, 1879-től 1881-ig a bécsi hadiiskolát hallgatta. 1881-től dandársegédiszt, 1883-ban főhadnagy lett, majd hadtestvezérkari, honvédkerületi, 1886-ban honvédelmi minisztériumi szolgálatra vezényelték, ahol 1888-ban századossá avatták. 1889 és 1904 között a Ludovika Akadémián is tanított: 1889-től 1893-ig a felsőbb tiszti, 1893-tól 1902-ig a honvédtörzstiszti tanfolyamon, 1902-től 1904-ig pedig a törzstiszti tanfolyamon, s a Ludovika Akadémia Közlönyét szerkesztett (1889–1893). 1895-ben őrnagy, 1897-ben alezredes, 1900-ban vezérkari ezredes, 1907-ben tábornok léptették elő. 1904–1910-ben a Honvédelmi Minisztérium ügycsoportfőnöke volt. 1910. január 17-től 1917. február 19-ig a Khuen-Héderváry Károly, Lukács László és Tisza István által vezetett kormányban a honvédelmi tárcát írányította. Hamarosan megkapta a valóságos belső titkos tanácsosi címet, s hozzá az altábornagyi rangot; a losonci kerület országgyűlési képviselőjeként jutott be a Parlamentbe. 1914-ben gyalogsági tábornokká, 1916-ban vezérezredessé nevezték ki. 1917–1918-ban az osztrák–magyar fegyvereserők pótlásügyi főnöke is volt, ezért meg kellet válnia a minisztérium vezetésétől. 1917-től a 46. szegedi közös gyalogezred parancsnoka lett. A háború után visszatért Budapestre és nyugállományba vonult. A Tanácsköztársaság alatt letartóztatták, huzamosabb ideig túszként tartották fogva. A Horthy-rendszer idején több bank és vállalat igazgatósági taggá választotta, 1927-től felsőház tagja volt. A fővárosban hunyt el, 90 éves korában.

[szerkesztés] Jelentősége

A Tisza-, a Fejérváry-, és a második Wekerle-kormány alatt az ő elképzelései alapján történt a honvédelem fejlesztése. Hét éves miniszterségéhez kiváló törvényalkotások fűződtek. A katonai bűnvádi eljárásról szóló, sokáig sürgetett, modern szellemű törvény, a háború esetére való rendkívüli kormányzati intézkedések, s legfőkép a korszakot alkotó véderőreform kodifikálása és parlamenti képviselete elismerést szolgál. Mindezekért az uralkodó 1912-ben bárói rangot adományozott neki. Számos cikkén kívül több katonai műve jelent meg (pl.: Alkalmazó megbeszélések a spicherni csatából (1897), A háború tényezői (1915). Halmay Bélával együtt lefordította Carl von Clausewitz: A Háborúról című munkáját (1892–1894).