Khuen-Héderváry Károly
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Hédervári gróf Khuen-Héderváry Károly (Gräfenberg-fürdő, Felső-Szilézia, 1849. május 23. – Budapest, 1918. február 16.) politikus, miniszterelnök, horvát bán.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Családja
A Freiwaldhoz tartozó Gräfenbergben (a város jelenleg Csehországhoz tartozik) született 1849-ben. Édesapja belási Khuen Antal (1817-1886) gróf, édesanyja monostori és komlósi Izdenczi Angelika (1823-1894) bárónő volt. Károlynak hat testvére született: Alice (1850-1879), Antal (1852-1890), Angelika (1855-1918), Margit (1856-1920), Henrik (1860-1928) és Szabina (1863-1942).
[szerkesztés] Pályája
Középiskolai tanulmányait a pesti piarista és a pécsi ciszterci gimnáziumban végezte, majd érettségi után a zágrábi jogakadémiát hallgatta. A doktorátus megszerzése után patvarista lett a zágrábi törvényszéknél. Szerém vármegye szolgálatában az 1870-es években a közigazgatási pályára lépett.
Az 1874. december 5-én Bécsben kelt legfelsőbb határozat alapján, az utolsó Héderváry (Héderváry Héder) után családneve mellé felvette a Héderváry nevet, a belási előnevet pedig a hédervári-ra cserélte föl, valamint a Héderváry család címerét egyesíthette a Viczay családéval.
A Szabadelvű Párt jelöltjeként a győrszigeti választókerületben szerzett mandátumot 1875-ben és 1878-ban. 1880. szeptember 6-án feleségül vette gróf Teleki Margit (1860-1922) csillagkeresztes palotahölgyet, akitől két fia született: Sándor (1881-1946) [1] és Károly (1888-1960) [2].
Az uralkodó 1882. január 1-jén kinevezte Győr vármegye főispánjává, beiktatása 1882. február 6-án volt, ahol a vizáradások idején elsőrendű adminisztratív tehetségnek bizonyult. Hogy rendezze a horvát anarchikus viszályokat, Horvát-, Szlavón- és Dalmátország bánjává történő kinevezést kapott 1883. december 1-jén, és ezt a méltóságot húsz éven keresztül megtartotta. Ezzel egyidőben elnyerte a valóságos belső titkos tanácsosi és a császári és királyi kamarási címet. Csakhamar bekerült a horvát országgyűlésbe, onnan pedig a magyarba. A kezdeti nehézségekkel szerencsésen és erélyesen megküzdött, lecsillapította a felizgatott kedélyeket, rendezte a zilált horvát pártviszonyokat, megszilárdította a magyar állameszmét, megteremtette a Horvát Nemzeti Pártot, nagy reformokat hajtott végre különösen a közigazgatás és a tanügy terén. Érdemeiért a király több kitüntetéssel - 1885-ben az első osztályú Vaskorona Renddel, 1891-ben az Aranygyapjas Renddel, valamint 1910-ben a Szent István Rend nagykeresztjével - ismerte el munkáját.
1894. május végén a főrendiházban fölszólalt az egyházpolitikai törvény mellett. A Wekerle-kormány május 31-i lemondása után a király Héderváryt nevezte ki miniszterelnöknek, de mivel a Szabadelvű Párt határozottan Wekerle Sándor mellett foglalt állást, ezért kabinetalakításáról kénytelen volt lemondani, és Ferenc József június 9-én ismét a lemondott kormány léptett hivatalba. Hasonló szituáció történt, amikor a Wekerle és kormánya - most már véglegesen - lemondott: ismét őt dezignálták miniszterelnöknek.
Mikor azonban a függetlenségi obstrukció Széll Kálmán kormányát megbuktatta, az uralkodó 1903. június 27-én őt tette az ország élére, valamint megbízta az újonctöblet követelésének elejtésével, hogy teremtse meg a békét és vezesse ki az országot a költségvetési állapotból.
[szerkesztés] Az első Khuen-Héderváry-kormány tagjai
Betöltött hivatal | Név | Időszak |
Miniszterelnök: | Khuen-Héderváry Károly | 1903. június 27.–1903. november 3. |
Belügyminiszter: | Khuen-Héderváry Károly | mint miniszterelnök |
Földművelésügyi miniszter: | Darányi Ignác | |
Horvát-szlavón-dalmát tárca nélküli miniszter: | Tomassich Miklós | |
Honvédelmi miniszter: | Kolossváry Dezső | |
Igazságügyminiszter: | Plósz Sándor | |
Kereskedelemügyi miniszter: | Láng Lajos | |
Pénzügyminiszter: | Lukács László | |
Vallás- és közoktatásügyi miniszter: | Wlassics Gyula | |
A király személye körüli miniszter: | Khuen-Héderváry Károly | mint miniszterelnök, ideiglenesen |
[szerkesztés] A második Khuen-Héderváry-kormány tagjai
Betöltött hivatal | Név | Időszak |
Miniszterelnök: | Khuen-Héderváry Károly | 1910. január 17.–1912. április 22. |
Belügyminiszter: | Khuen-Héderváry Károly | |
Földművelésügyi miniszter: | Serényi Béla | |
Honvédelmi miniszter: | Hazai Samu | |
Horvát-szlavón-dalmát tárca nélküli miniszter: | Khuen-Héderváry Károly | |
Igazságügyminiszter: | Székely Ferenc | |
Kereskedelemügyi miniszter: | Hieronymi Károly | 1911. május 4-ig |
Lukács László | 1911. május 5-1911. október 18. mint pénzügyminiszter, ideiglenesen | |
Beőthy László | 1911. október 18-tól | |
Pénzügyminiszter: | Lukács László | |
Vallás- és közoktatásügyi miniszter: | Székely Ferenc | 1910. március 1-jéig mint igazságügyminiszter, ideiglenesen |
Zichy János | 1910. március 1-jétől | |
A király személye körüli miniszter: | Khuen-Héderváry Károly | mint miniszterelnök, ideiglenesen |
Elődje: Széll Kálmán |
Magyarország miniszterelnöke 1903 |
Utódja: Tisza István |
Elődje: Wekerle Sándor |
Magyarország miniszterelnöke 1910–1912 |
Utódja: Lukács László |