Hesztia

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Hesztia (a rómaiaknál Vesta) a görög mitológiában a tizenkét főisten egyike, Rheia és Kronosz legidősebb gyermeke. Hesztia a családi tűzhely védőistennője, a házias élet, a családi élet védője volt. Az ókori Hellász egyik legtiszteltebb papnője volt, akinek szentélyei minden városban álltak. Az összes olümposzi közül a legszerényebb, és legudvariasabb isten volt. Nem vágyott hatalomra, az Olümposzon sohasem volt saját trónja. Viszont ő őrizte a szent lángot a megszentelt hegyen. Ez a láng volt az, amelyet később Prométheusz ellopott az embereknek. Miután a tűz lekerült a földre, Hesztia szentélyévé vált minden tűzhely, ami csak kigyulladt a házak kemencéiben vagy kandallóiban.

Így jutott be Hesztia minden családi fészekbe. Egy alkalommal saját testvére, Poszeidón és Apollón udvarolt neki, azonban a vitát elkerülendő Hesztia Zeusznak esküt tett, hogy örök életében megőrzi szüzességét. Így Hesztia papnői is szűzies életre vállalkoztak, amikor szentélyébe mentek. Minden városban nagy tisztelet fogta körül Hesztia papnőit, ugyanis az istennő szentélyében őrizték a szent lángot, amely ha kialudt bajt, és pusztulást hozott a városra.

A gyarmatosítás időszakában a kirajzó hajóhadak saját városuknak lángját vitték fel a fedélzetre, és az újonnan alapított város tüzét ezzel a fáklyával gyújtották meg. Hesztia szentélyeit prütaneiónoknak nevezték.