Hullámhossz
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A hullámhossz az a távolság, amekkora távolságonként a hullám ismétlődik. Gyakran a görög lambda (λ) betűvel jelölik.
[szerkesztés] Szinuszos hullám
Szinuszos hullámok esetén a két egymást követő csúcs közötti távolság:
A fenti kép egy pillanatkép egy szinuszos hullámról. A vizszintes tengelyen a távolság van, a függőleges tengelyen például egy kötélen vagy gumiban kialakuló hullámok esetén kitérés van, de lehet ehelyett légnyomás (hangnál) vagy elektromos illetve mágneses térerősség (elektromágneses hullámok esetén).
A λ hullámhossz és az f frekvencia között fordított arányosság van. A hullámhosszt megkapjuk, ha a hullám sebességét (c) elosztjuk a frekvenciával.
Vákuumban terjedő elektromágneses hullámok esetén (közelítőleg ritka gázok például normál állapotú levegő esetén is):
- c = vákuumbeli fénysebesség = 299 792,458 km/s ~ 300 000 km/s = 3·108 m/s
Levegőben terjedő hang esetén
- c = hang levegőbeli sebessége = 343 m/s (20 °C-on)
[szerkesztés] Anyaghullám: de Broglie hullámhossz
Louis-Victor de Broglie elméleti következtetését, hogy a részecskék (például elektronok) hullámtulajdonsággal is rendelkeznek kísérletek bebizonyították. A hullám hullámhosszát de Broglie hullámhossznak nevezik, mely a következő képlettel számolható:
ahol:
- h a Planck-állandó
- p a részecske lendülete
- m a részecske (nyugalmi) tömege
- v a részecske sebessége