Humor

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A humor az embernek, dolgoknak vagy helyzeteknek az a képessége vagy tulajdonsága, hogy másokban felkelti a felhőtlen szórakozás érzését (felvidítja). A kifejezés minden olyan szórakoztatási formára vagy emberi közlésre vonatkozik, amely ilyen érzést (vidámságot) vált ki, illetve amely az embereket nevetésre fakasztja vagy körükben tetszést okoz (pl. önmaguknak a látottnál különbnek való érzése okán keletkező elégedettség révén, vagy tulajdonképpen a várakozás okozta feszültség utáni kielégítettség érzése által).

A szó a görög humor (testnedv, folyadék) szóból származik, amelyet valamikor az egészség és érzelmek egyensúlyban tartójának gondoltak.

Humorérzéke van annak az embernek, aki képes észrevenni az emberekben, dolgokban és helyzetekben azt a vicces tulajdonságot, amely ezt a szívből jövő mosolyt vagy őszinte nevető reakciót kiváltja. E tulajdonságok többsége mégis a dolgok fonákságát, ellentmondását vagy kontrasztját alkotja, így köze van a kognitív disszonanciahoz, illetve jól értelmezhető Arthur Koestler idevonatkozó könyve, illetve tanulmánya (A teremtés) szerint.

A humor és a nevetés a filozófusokat is foglalkoztatta (l. Bergson: A nevetés)

Számos science fiction-író is vizsgálta a humor elméletét. A Stranger in a Strange Land c. könyvében Robert A. Heinlein azt veti fel, hogy a humor a fájdalomból ered, és hogy a nevetés a sírás megakadályozására szolgáló mechanizmus. Isaac Asimov másfelől azt állítja, (első vicckönyvében, a Treasury of Humor-ban), hogy a humor lényege az antiklimax: a hirtelen szempontváltás, amelyben a triviális dolgok jelentősége megnő, és azok fölé emelkedik, amelyek a hétköznapokban náluk fontosabbnak szoktak látszani.

Speciális humor az angol humor, amelynek alapja sok esetben az understatement, vagyis az a kifejezésmód, amikor valamit a szokásosnál sokkal jelentéktelenebbnek tüntetünk fel.

A Humor a magyar MorphoLogic cég morfológiai elemzőprogramja. [1]