I. Alexiosz

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

I. Alexiosz (1081–1118) bizánci császár

Tartalomjegyzék 1 Előmenetel 2 Támadások 3 A keresztes háborúban 4 Utódlás

[szerkesztés] Előmenetel

Alexiosz I. Izsák unokaöccse, Johannesz Komnénosz harmadik fia volt. Apja Izsák lemondásakor visszautasította a trónt, így négy olyan császár követte Alexiosz nagybátyját a trónon, aki nem tartozott a Komnénosz-családhoz. Alexiosz IV. Romanosz alatt kitüntette magát a szeldzsukok elleni harcban, és Izsák nevű bátyjával egyetemben részt vett az epeiroszi, thrakiai és kis-ázsiai lázadások leverésében. A család sikerei felbőszítették III. Niképhoroszt, aki miatt a Komnénoszok önvédelmi harcra kényszerültek: a császárt lemondatták, és egy kolostorba száműzték, Alexiosz pedig elfoglalta a trónt bátyjával teljes egyetértésben. Ekkor 33 éves volt. Uralkodása vészterhes időszak volt, melyet kénytelen volt végigharcolni.

[szerkesztés] Támadások

Először az Itáliából érkező normannok támadtak birodalmára. Robert Guiscard, az itáliai győztes elfoglalta Korfut és Dürrhachiont, és megtámadta Láriszát Thesszáliában. A vész csak 1085-ben, Guiscard halálával múlt el, az elveszett területeket is sikerült visszafoglalni. Emellett északon a besenyők és a kunok, keleten pedig a mind erősebb szeldzsukok ellen kellett hadakozni. Ehhez segítségre volt szükség, és a császár kénytelen volt a pápához fordulni: II. Orbánnak még a kereszténység újraegyesítésére is ígéretet tettek követei a piacenzai zsinaton, ha segítséget küld a pogányok elleni harcra.

[szerkesztés] A keresztes háborúban

1096-ban meg is indult az első keresztes hadjárat. Alexiosz azonban nem azt kapta, amit várt. Az első Konstantinápolyba érkező hadsereg egy teljesen züllött, szervezetlen horda volt, amit az amiens-i Remete Péter vezetett. Hogy minél előbb megszabaduljon a rablóktól, a császár gyorsan Kis-Ázsiába menesztette őket, ahol a szeldzsukok lekaszabolták őket. Aztán megérkezett a derékhad, amit Bouillon Gottfried irányított. Ebben már valódi, jól felszerelt lovagok harcoltak, akiknek hűségeskü fejében Alexiosz ellátmányt biztosított. A keresztesek 1097-1099 között egy sor fontos várost, Nikaiát, Khioszt, Rodoszt, Szmirnát, Ephezoszt, Philadelphiát, Szardiszt – gyakorlatilag egész Kis-Ázsiát – elfoglalták Bizánc számára. A görögök szerint ez nagyrészt a császár kiváló képességeinek volt köszönhető, a keresztesek azonban máshogy gondolkodtak, és érvénytelennek nyilvánították esküjüket, amikor Alexiosz nem küldött segítséget Antiókhia ostroma idején. Bohemund, Robert Guiscard fia, tarantói gróf, aki antiókhiai herceggé lépett elő, még kisebb háborúba is bonyolódott a Bizánci Császársággal, aztán végül 1108-ban beleegyezett, hogy Alexiosz hűbérese legyen.

[szerkesztés] Utódlás

A császár utolsó húsz évében fokozatosan elveszítette népszerűségét. Főként a bogumil és paulikiánus eretnekek üldözésével, a szeldzsukok új betöréseivel (1110-1117) és élete végén az örökösödés gondjaival törődött. Felesége, Iréné ugyanis a lázadó tábornok hasonnevű fiát, Niképhorosz Brüennioszt támogatta, és különleges megtiszteltetésekben részeltette. 1118-ban hunyt el Alexiosz, aki nagy munkával mentette meg az anarchiától és a külső veszedelmektől a Bizánci Birodalmat.

Előző uralkodó: III. Niképhorosz

Bizánci császár Komnénosz-Dukász dinasztia

Következő uralkodó: II. János bizánci császár