I. Calixtus pápa

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

I. Calixtus, a 16. pápa Szent Péter örökén. 217 és 222 között viselte ezt a címet. Az ő uralkodásának kezdetén lépett fel a történelem első ellenpápája, Hippolütosz.

Tartalomjegyzék

1 Élete
2 I. Calixtus, a pápa
- 2.1 Eretnekek és Szentháromság
- 2.2 Bűnbocsánat
3 Vértanúsága

[szerkesztés] Élete

Életéről és munkásságáról főként Hippolütosz leírásai alapján, a Philosophoumena című műve alapján vannak ismereteink, azonban ellenlábasként nem feltétlen írt igazakat I. Calixtus életéről.

Mindenesetre életrajzát a Philosophoumena a következőképpen írja le. Itáliában született egy szolgacsaládban. Amikor elérte az érett kort, ura, Carpophorus egy pénzintézet szolgálatába adta át. Azonban Calixtus elhagyta a keresztények befektetett pénzét, így jobbnak látta, ha elmenekül Rómából. Azonban Portusnál elkapták, és hajóval akarták visszavinni ura elé. Calixtus átvetette magát a korláton és a tengerre akarta bízni sorsát. Végül kimentették, és így vitték ura elé. A keresztények, akiknek pénzét Calixtus elhagyta, megbocsátottak neki, és elengedték büntetését.
Azonban hamarosan ismét letartóztatták a későbbi pápát, mert egy zsinagógában kisebb harc kezdődött, amikor adósságot akart begyűjteni. Hamarosan kiderült róla, hogy keresztény. Az ítéletét immár nem kerülhette el, és Szardínia szigetére küldték, hogy bányásszon. Végül több keresztény társával együtt felszabadították, Marcia, Commodus császár szeretőjének közbenjárására.
A legyengült Calixtust Rómába vitték vissza, és ott a keresztény közösség ápolta. Felépülése után Zephyrinus pápa mellé szegődött, és hamarosan a pápa archidiakónusa lett. A Via Appia-i katakombák vezetőjévé vált, amelyet évek múltán róla neveztek el.

[szerkesztés] I. Calixtus, a pápa

Zephyrinus pápa halála után I. Calixtusra szállt át a legfőbb keresztény méltóság viselése. Elődjének erős fellépése, az egyház egységesítésére tett rendeletei és kiközösítései miatt, főként a birodalom keleti részében hanyatlott a római püspök hatalma és népszerűsége. Ezért kellett I. Calixtusnak számolnia Hippolütosz ellenpápával.

[szerkesztés] Eretnekek és Szentháromság

Pontifikátusa alatt sokat küzdött a különböző szentírás-értelmezésekkel. Főként a Szentháromság körüli vitákban kellett kiállnia. Így elítélte Szabelliosz elméletét, a szabellianizmust, amely Isten három megszemélyesülését (Atya, Fiú és Szentlélek) úgy tekinti, hogy az Atya a fő alak, míg a másik két megszemélyesülés csak egyfajta kisugárzást jelöl. A modalizmus követői is hasonló elveket vallottak. Ők az isteni megjelenés egységére akarták terelni a hangsúlyt, a szentháromsággal ellentétben. Calixtusnak ezzel az irányzattal is komoly gondjai voltak.
Az adopcionizmus is ebben a korban bontotta ki nézeteit arról, hogy Jézus Krisztus egyszerű ember volt, akire születésekor szállt le az istenség. A többek között bizánci Theodotosz vezette nézetet eretneknek tartották.
Ugyan nagyon sok megbeszélést tartottak a Szentháromság kérdéséről, mégsem sikerült közös megegyezésre jutniuk, és a viták I. Calixtus pontifikátusa alatt nem simultak el.

[szerkesztés] Bűnbocsánat

Az eretnekség mellett azonban I. Calixtus pápa legfőbb cselekedete volt az, hogy ő vezette be a megbánt bűnök bocsánatát. Azt vallotta, hogy az egyháznak a fő feladata az iránymutatás, a bűnök bocsánata, vagyis a hívők felé fordulás, és nem a belső dogmatikus viták. Éppen ezért vette be a fenti mondatot az egyház fő feladatai közé.
Hippolütosz elképedve hallotta ellenfele különös rendeletét, amely alapján a bűneit megbánó gyilkosokat, házasságtörőket és paráználkodókat is befogadja Jézus nyájába. Az akkori kocsmárosok között az járta, hogy a pápa egy szégyenfoltra épít szentélyt. Ez a cselekedet elnyerte a császári hatalom támogatását, hiszen az udvarban azt vallották, hogy akármilyen isten tisztelete többet ér, mintha kocsmába járna a csőcselék.

[szerkesztés] Vértanúsága

A császári támogatás végül oda vezetett, hogy Róma egyik külvárosában, a Trasteverén építhette fel legendás bazilikáját, a Santa Maria-t, amelynek utóda ma is áll. A legendák szerint a bazilika központjában volt egy kút is, amelybe 222-ben római katonák belefojtották Calixtust. Ennek a hagyománynak valószínűleg nincsen alapja.
A szélesebb körben elfogadott álláspont szerint a Via Aurelia mellett temették el, majd testét III. Gergely pápa vitette át a Santa Maria in Trastevere-templomba. Ünnepét október 14-én tartják.