I. Marván

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Arab

مروان بن الحكم

Tudományos átirat

Marwān bin al-Ḥakam

Fordítás

al-Ḥakam fia Marwān

Marván bin al-Hakam (Mekka, 623 k. – Damaszkusz, 685) volt a szunnita iszlám nyolcadik kalifája (uralkodott 684-től haláláig), egyben a 750-ig uralkodó Omajjád-dinasztia ún. Marvánida ágának alapító tagja. Ő volt az utolsó kalifa, aki ismerte Mohamed prófétát.

Apja, a befolyásos és gazdag mekkai kereskedőcsaládba, a Banú Umajjába tartozó Hakam bin Váil Oszmán kalifa nagybátyja és a Társak (szahába) egyike volt, bár eleinte ellenezte az iszlám felvételét (állítólag meg is ütötte Oszmánt, amikor megtudta, hogy az áttért). Egy hadíszokban nem szereplő történet szerint később Hakamot és fiát, Marvánt is Táifba száműzte a próféta, megtiltva, hogy valaha is visszatérjenek, de rokonuk, Oszmán kalifasága során (644–656) visszatérhettek. (A szunniták többségbe kétségbe vonja a történet hitelességét.) Tény viszont, hogy Marván a kalifa egyik legbefolyásosabb tanácsadója és Medina emírje (kormányzója) lett, szolgálataiért jelentős jutalmakat kapott rokonától.

Oszmán meggyilkolása és Ali trónra jutása idején formálódott ki Zubajr bin al-Avvám és Talha bin Ubajd Alláh, valamint a próféta legkedvesebb özvegye, Áisa vezetésével a medinai pietisták köre, amely az iraki Baszra és Kúfa városában keresett támogatókat, de Ali még 656-ban leszámolt velük az ún. teve-csata során. Marván a pietisták oldalán harcolt, de állítólag ő nyilazta le vezérüket, Ibn Ubajd Alláhot, mert meg volt róla győződve, hogy elárulta Oszmánt, amikor a feldühödött egyiptomi katonák ostromolták a házát.

Ali alatt elvesztette medinai emírségét, de az Omajjádokat kalifai trónhoz juttató I. Muávija ismét kinevezte a tehetséges politikust és távoli rokonát Medina – ezzel egész Arábia – élére. I. Jazíd uralkodása alatt Abdalláh bin az-Zubajr felkelése elől elmenekült (683). Zűrzavaros idők következtek. Jazíd váratlan halála után fia, II. Muávija nem egészen egy évig regnált, közben Ibn Zubajrt ellenkalifának kiáltották ki (ld. mekkai ellenkalifátus). A háridzsiták és a síiták is zavarogtak, azaz kitört a második polgárháború.

Mindezt a két domináns politikai tömörülés, a kalbiták és a kajsziták versengése is súlyosbította – az előbbiek Marvánt, az utóbbiak Ibn Zubajrt látták volna szívesen a kalifátus trónján. A Mardzs Ráhit mellett vívott ütközet a kalbiták győzelmével és Marván megválasztásával zárult, ám az idős kalifa rövid ideig uralkodott. Egyetlen jelentős tette Egyiptom visszaszerzése volt az ellenkalifától, de a harcok halála után még sokáig elhúzódtak, befejezésük tehetséges fiára, Abd al-Malikra maradt.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• The Cambridge History of Islam, I/A kötet. Szerk.: P. M. Holt, Ann K. S. Lambton, Bernard Lewis.
• Lapidus, Ira M.: A History of Islamic societies. Cambridge University Press, 1988.

Előző uralkodó: II. Muávija

Kalifa 684 – 685

Következő uralkodó: Abd al-Malik