Internetprotokoll
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Protokollok | |
|---|---|
| Alkalmazási | FTP, HTTP, IMAP, IRC, POP3, SIP, SMTP, SNMP, SSH, Telnet, Bittorrent, ... |
| Szállítási | SCTP, TCP, RTP, UDP, IL, RUDP, ... |
| Hálózati | IPv4, IPv6, ... |
| Adatkapcsolati | Ethernet, Wi-Fi, Token ring, FDDI, PPP, ... |
| Fizikai | RS-232, 100Base-TX, 1000Base-TX, 10Base2, 10Base-T, ... |
Az internetprotokoll (angolul Internet Protocol, rövidítve: IP) az internet (és internetalapú) hálózat egyik alapvető szabványa (avagy protokollja). Ezen protokoll segítségével kommunikálnak egymással az internetre kötött csomópontok (számítógépek, hálózati eszközök, webkamerák stb.). A protokoll meghatározza az egymásnak küldhető üzenetek felépítését, sorrendjét stb.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Az IP-ről általában
Kialakításában fontos szerepet játszott az egyszerűség, és a robosztusság. Ezek olcsó technolgóiát eredményeztek, aminek segítségével gyorsan terjedt az IP, kiszorítva pl. a jóval komplexebb de igen drága konkurensét, az ATM-et. Fejlesztését még az ARPA kezdte el, jelenleg az IETF felügyeli. 4-es verziójának (IPv4) leírását az RFC 791 tartalmazza.
[szerkesztés] Az IP jellemzői
Az IP a klasszikus OSI besorolás alapján a 3., a hálózati rétegben helyezkedik el. Csomagkapcsolt hálózatot valósít meg, azaz nem építi fel a kapcsolatot a forrás és a cél között, hanem minden egyes csomagot külön irányít (routol). Hibadetektálást és hibajavítást nem végez (ezeket nevezzük „megbízhatatlan” protokollnak), ezeket a funkciókat főleg a szállítási rétegben elhelyezkedő protokollokra bízza (pl. TCP). Ennek a kialakításnak az oka az, hogy az egyszerűségre törekedtek. Így a hibajavítás terhe főképp a forrás és a cél számítógépeknél jelentkezik, és nem terheli feleslegesen az egyébként is leterhelt hálózati útirányválasztó csomópontokat (router).
[szerkesztés] IP-cím
Az IP a forrás- és célállomásokat (az úgynevezett hostokat) címekkel (IP-címek) azonosítja, amelyek 32 biten ábrázolt egész számok; azonban ezt hagyományosan négy darab 8 bites (vagyis 0 és 255 közé eső), ponttal elválasztott számmal írjuk le a könnyebb olvashatóság miatt (pl: 192.168.42.1). A címek felépítése hierarchikus: a szám bal oldala (vagy szakmai nevén a legnagyobb helyiértékű bitek felől indulva) a legfelső szintet jelenti, és jobbra haladva az ez alatti szinteket kapjuk meg, például egy szolgáltatót, a szolgáltató alatti ügyfeleket, és az ügyfelek alatti egyes számítógépeket.
[szerkesztés] Generációk
A hagyományos IP-protokoll szerinti IP-címeket nevezzük „IPv4” címeknek is, ami a negyedik generációs (v4, version 4) internetprotokollt jelenti. Bár kezdetben jól megfelelt, az internet előre nem látott növekedése közben sok problémába ütköztek a hálózati szakemberek. Egyik ilyen az, hogy nem elégséges a kiosztott címek mennyisége. Gondot jelent, hogy nem támogatja a protokoll a mobilitást, nincs lehetőség benne korrekt titkosítás támogatására stb. Ezek megoldására jött létre az IPv6.
Aktívan létezik már az IPv6, vagyis a hatodik generációs címzésmód, melynek célja – többek között – az egyre fogyatkozó számú IPv4-címek problémájának megoldása. Az IPv6-címek 32 bit helyett 128 biten ábrázolják a címeket (ez olyan, mintha a mostani 4 helyett 16 byte-ból álló IP-címeket használnánk), ezért azokat más formában szokás használni, például 3ffe:2f80:3912:1. Az IPv6-os címek
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- IP-címünket megjelenítő oldal (angol)
- IP-címünket és hálózati beállításainkat megjelenítő oldal (magyar)
- IP-címünket & geolocation (google maps) (angol)
- Ip Address Location (angol)
- RFC791 az IETF oldalán (angol)
- IP-címet, földrajzi helyet és megjelenítési beállításokat megjelenítő oldal (angol)
- IP-címünket, böngészőnket és operációs rendszerünket megjelenítő oldal (google maps) (angol)
 |
Ez az informatikai tárgyú lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
Based on work by