Ionizáló sugárzás
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Ionizáló sugárzás lehet bármelyik típusú sugárzás, ha elegendő energiája van a vele kölcsönhatásba lépő atomok és molekulák ionizációjához. Az ionizáció abból áll, hogy egy atomból (vagy molekulából) teljesen eltávolítunk egy elektront. Lényeges tény, hogy a kisebb energiájú sugárzás még nagyobb fluxus mellett sem képes az ionizációra. A nagy fluxusú ionizáló sugárzás roncsolja az élő szervezeteket.
Az elemek egyik tulajdonsága az ionizációs energia: ez megmondja, hogy mennyi energia szükséges az elem egy atomának az ionizációjához. Értékét elektronvoltban adják meg, így például a hidrogénatom ionizációs energiája 13,58 eV. Az ionizációs potenciál az elemek rendszámával csökken, így egy sugárzásról teljes mértékben csak akkor lehet eldönteni, hogy ionizáló-e, ha tudjuk, hogy milyen atomokról van szó.
Többfajta ionizáló sugárzás létezik:
- elektromágneses sugárzás – távoli ultraibolya, röntgen- és a gamma-sugarak
- részecskesugárzás – proton-, elektron-, alfa-sugárzás, vagy más töltött részecskék
Az ionizáló sugarak forrásai legtöbbször a radioaktív atommagok és a kozmikus sugarak, kísérői a maghasadásnak és a magfúziónak (a Napról hozzánk érkező fény is tartalmaz ionizáló sugárzást). A mesterséges források közé kell sorolni egyes orvosi berendezéseket is (röntgengép, PET, CT). Fontos kihangsúlyozni, hogy a természetben állandóan jelen van bizonyos mennyiségű ionizáló sugárzás.
[szerkesztés] Az ionizáló sugárzás hatása az élő szervezetekre
Ennek a jelenségnek a tárgyalásakor általában a sejtet vesszük alapul. A sejt nagyrészt vízből áll, amit az ionizáló sugárzás reaktív H+ és OH- gyökökre bonthat. Ezek a gyökök a sejt más szerveivel reagálva tönkretehetik azokat. Ennek a folyamatnak három kimenetele van:
- az érintett sejtek megjavítják saját magukat
- az érintett sejtek elpusztulnak
- az érintett sejtek rosszul javítják meg saját magukat
A második eset mindennapos jelenség: az emberi szervezetben naponta több millió sejt pusztul el. A harmadik lehetőség is általában a sejt pusztulásához vezet, az esetek kis hányadában azonban rákot okozhat.
[szerkesztés] Mérése
Az ionizáló sugárzás mérésére a magfizika specializálódott. Jelenlétüket részecskedetektorokkal lehet igazolni. Ezek közül a legismertebb a Geiger-Müller cső, de léteznek más eszközök is.
Based on work by