Izoláló nyelv
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Az izoláló (elszigetelő) vagy analitikus nyelvek egyesek szerint a legkönnyebben tanulható nyelvek közé tartoznak. Ezen nyelvekben a morfémák legtöbbször különálló szavakat alkotnak, és ezen szavak változtatják, árnyalják más szavak jelentését. Ez az ellentéte az agglutináló nyelveknek, ahol a jelentésmódosítást a szavakhoz toldalékolt morfémákkal érjük el. Ilyen izoláló nyelv például az angol és a kínai.
Nyelvi szempontból könnyebb megtanulni az analitikusan csatolt szót, mint a szót hajlítani vagy az utóraggal ellátva ragozni, különösen ha igékről van szó.
Egyes analitikus nyelvek nehézsége a hangsúlyozásban („éneklésben”) van: a szavak kiejtésének többféle lejtése, hangsúlya van: például a kínai nyelvben négyféle hangsúlyozást találunk.
 |
Ez a nyelvészeti lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
Based on work by