Kínai írás

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A kínai írás vagy Han-írás (汉字/漢字) jelei logogramok. Ezekkel írják le a kínai nyelvet, és bizonyos mértékben a japánt és a koreait is (bár az utóbbit csak Dél-Koreában). A vietnami nyelvet, melynek leírásához a 20. századig használták, már nem használják, Észak-Koreában pedig a hangul írás váltotta fel.

A közhiedelemmel ellentétben a kínai írásjelek közt kevés a képjel, legtöbbjük olyan jeleken alapul, amelyek homonimák voltak, mikor az írás kialakult.

A kínai jelek neve mandarin kínai nyelven hànzì, japánul kanji koreaiul hanja vagy hanmun, vietnamiul pedig hán tự, ami azonban nagyon kínai változatnak minősül, ezért leggyakrabban inkább chữ nho-ként emlegetik (字儒). (Ahogy a legtöbb kínai eredetű szónál, a morfémákat itt is felcserélték). A modern írott kínaiban a betűket vagy hagyományos kínai jelekkel írják (Tajvanon és Hongkongban) vagy egyszerűsített kínai írással (a kontinentális Kínában, Malajziában és Szingapúrban).

Kínaiul egy szó vagy kifejezés (词/詞 cí, szóegység) egy vagy több írásjelből (字 zì) áll, például a 汉字/漢字 hànzì kifejezés kettőből. Minden kínai írásjelet egy szótagként olvasnak minden ma létező kínai nyelvjárásban, japánul azonban egy kanji több szótagú is lehet. A régi kínai nyelvben előfordult a mássalhangzó-torlódás, és nem volt tonális, ellentétben a maival. A 角 jiǎo szót klak-nak ejtik ókínaiul.

A japán, koreai és vietnami nyelv nem rokona a kínainak, és sokat kellett módosítani a jeleken, hogy alkalmas legyen egy nagymértékben különböző nyelvtanú nyelv lejegyzésére. Több esetben is a kínaitól eltérő jeleket alkalmaznak ugyanannak a fogalomnak a kifejezésére, és a hasonló alakú, egyforma jelentésű jeleket is apróbb különbségekkel írják. Például a fekete, amit japánul így írnak: 黒 (kuro és koku ) kínaiul pedig így: 黑 (hēi). A 20. században a kontinentális Kínában több ezer egyszerűsített kínai jelet vezettek be, így másképpen írják ugyanazt a fogalmat (汉 egyszerűsített jelekkel, a kontinensen és Szingapúrban, míg 漢 hagyományos jelekkel, Tajvanon és Hongkongban).

Emiatt, különösen Kínában és Japánban, ahol a leginkább használják a kínai írást, gyakran szükséges megkülönböztetést tenni a kínai és japán írásjelek közt. Legkönnyebben ezt a hanzi és kanji szavak használatával lehet elérni.

Ahogy a latin írásjeleknek megvan a maguk sajátos alakja (a kisbetűk nagyjából kerek alakúak), úgy a kínaiaknak is: többé-kevésbé négyzetesek. A több részből álló írásjeleket az összhang kedvéért összenyomják. Emiatt a kezdők gyakran négyzethálós papíron gyakorolnak, a kínaiak pedig néha „négyzetes betűk”-nek hívják az írást (方块字 fāngkuài zì).

[szerkesztés] Az írás eredete

A legrégebbi kínai írás, melyről már biztosan tudni, hogy írás, a nehezen érthető jóscsontok szövege (甲骨文 jiǎgǔwén) a késői Sang-dinasztia idejéből, i. e. 1200 környékéről. A 2500 ismert írásjelből csak kb. 1400 azonosítható későbbi kínai írásjelekkel, ezért ezeket el tudják olvasni.

Egyes feltevések szerint az írást nem a kínai nyelvhez tervezték, sőt, lehet, hogy nem is sino-tibeti nyelvnek, mert nem tükrözi pontosan a kínai morfológiát. Ez körülbelül olyan, mintha magyarul ugyanaz az írásjel lenne a „megölni” és a „meghalni” fogalmak kifejezésére, de más jelölné a meleget a „meleg van ma” és a „melegítsd meg a vizet” mondatokban. Bár a következő dinasztia minden bizonnyal Han-kínai volt, a Sangokról nem tudni, milyen népcsoporthoz tartoztak, az egyik lehetőség szerint a miaóhoz (苗). Az első miao királyság, melyről feljegyzések maradtak fenn, a Dzsiuli. Az ő őseik lehettek a liangzsuk, akik feltehetőleg feltalálták ezt az írást. Egy kínai legenda szerint Dzsiulit egy katonai szövetség győzte le, melyet Huang Di (黃帝) és Jandi kötött, a Han-kínaiak őseinek, a Huahszia (華夏) törzsnek a vezérei, akik meg akarták szerezni a teljes Huang He-völgyet. Vereségük után Dzsiuli népéből azok, akik nem olvadtak be a győztesek közé, délre vonultak, és kettéváltak, megalkotva a miao és a li népeket.

A ji írás is régi, és felületesen hasonlít a kínaira, de úgy tűnik, nem belőle származik. Lehetséges, hogy a kínai írás mintájára alakult ki, de az is lehet, hogy a ji és a kínai mindkettő közös őstől származik, például az jóscsontokon látható írásból.sdfgdb

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Kínai, japán és koreai írásjegyek a magyar Windowsban
• The Chinese Outpost: Language-learning site centered around an "Introduction to Mandarin Chinese" tutorial that aims to demystify the Chinese Language – in everyday language, not academese – with units focused on Pronunciation, Characters, and Grammar.
• Mandarin 123 : Step by step and systematic approach to learning Mandarin Chinese,
  speed up your progress with fun exercises.
• Chinese Symbols vs English Characters: a article comparing the Chinese and English characters.
• A Typographic Outcry: a curious perspective
• Chinese characters and culture
• Articles about Chinese Characters
• Chinese Character Dictionary: Look up simplified and traditional characters by English definition, pinyin, Cantonese, and radical/stroke.
• Generator for Chinese typographical filler text
• If English was written like Chinese
• Chinese Symbols Introduction to Chinese Symbols
• Chinese: a selection about Chinese characters from Visible Speech: The Diverse Oneness of Writing Systems, by John DeFrancis

Belső hivatkozás