Kovács Imre
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Kovács Imre (1913–1980) a két világháború közti népi mozgalom kiemelkedő alakja, népi író, később parasztpárti politikus volt, aki a Magyar Kommunista Párt (MKP) hatalomátvétele előtt emigrált.
Ellenezte a Parasztpárt Erdei Ferenc vezett szárnyának közeledését a kommunistákhoz, ki is lépett a pártból. Külföldre menekülésekor arra számított, hogy négy-öt éve múlva normalizálódik a magyar belpolitikai helyzet és visszatérhet, de erre nem került sor.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Családja
Apja, Kovács Imre gyomai kálvinista szabad parasztok leszármazottja, gazdasági szakiksolát végzett, ifjú korában József főherceg ezredírnoka volt, majd a főhercegi uradalom kulcsár-elöljárója. Anyja, Kék Karolina Mária bognármester lánya volt az uradalomban. Miután 1922-ben megözvegyült, műtősnő lett. Testvérei közül az 1914-ben született Endre vámkezelő, a két évvel fiatalabb László könyvelő lett.
Kovács Imre kétszer házasodott, első feleségétől, Földes Ilonától 1952-ben vált el, 1953-ban az Egyesült Államokban Rita Deborah Labenow egyetemi hallgatót vette el, de 1963-ban elváltak. Egy közös gyermekük volt, Adrien, aki fotóművész lett.
[szerkesztés] Élete
[szerkesztés] Tanulmányai
Pusztai iskolában kezdte az elemi iskolát. Amikor édesapja meghalt, anyai nagyanyja vete magához, de tizenegy éves korától a Protestáns Országos Árvaházban élt Budapesten, a Szegényház téren. Először a Rottenbiller utcai reáliskolába járt, de nem szerette és 1927-től a Toldy Ferenc Főreáliskolába iratkozott át különbözeti vizsga után. Jól tanult.
1929-ben a Pro Christo Diákszövetség Hársfa utcai internátusába költözött (itt főleg protestáns középosztálybeli diákok laktak). Másokkal együtt öregcserkészcapatot alapított és velük együtt falukutató táborba utaztak Kemsére. Anyagot gyűjtöttek az ormánsági egyke jelenségről, a kutatás összegzése volt az Elsüllyedt falu a Dunántúlon című szociográfia.
Vidéki indíttatása, a paraszti gazdálkodás iránti érdeklődés vezette, amikor 1933-ban beiratkozott a Magyar Királyi József Műegyetem közgazdasági karára. Az egyetemen ifjúsági egyesületi vitákat szervezett, ahol a kisbirtokon folytatott termelés jövedelmezőségét igyekezett bebizonyítani.
Diplomát nem szerezhetett, mert Néma forradalom címmel szociográfiát írt az egészségtelen magyar földbirtokszerkezetről és a paraszti elégedetlenségről, a könyv harmadik kiadását elkobozták, őt magát "nemzetgyalázás és izgatás" vádjával bíróság elé állították és 1937. október 15-én három hónapi börtönbüntetésre ítélték. Ekkor lépett az újságírói pályára.
[szerkesztés] Politikai és írodalmi pályája
[szerkesztés] A világháború után
[szerkesztés] Külföldre menekül
Kovács Imre 1947. február 25-én a kisgazdapárti Kovács Béla letartóztatásának napján lemondott a Nemzeti Parasztpárt elnökhelyettesi posztjűról és kilépett a pártból. Augusztusban egy ellenzéki párt listájáról még bekerült a nemzetgyűlésbe, de miután Nagy Ferenc nyári lemondatása után rendszeressé váltak a nem a kommunistákhoz húzó politikusok ellene retorziók, a letartóztatást megelőzendő Svájcba emigrált.
Sok híve követte, mint Borbándi Gyula,a parasztpárti nagy-budapesti intézőbizottság tagja, Borsos Sándor, Mikita IStván és Pap István képviselők, Gál Mihály Pest vidéki titkár, Molnár József nagy-budapesti főtitkára és Sz. Szabó Pál volt népjóléti államtitkár.
A parasztpártiak és Nagy Ferenc körének probálkozása egységes magyar emigráns parasztszervezet létrehozására a Kovács és Nagy Ferenc koncepciója közti különbség miatt kudarcot vallott. [1]
[szerkesztés] Néhány fontos műve
- Néma forradalom (Budapest, 1937)
- Kolontó (regény, Budapest, 1939)
- Elsüllyedt ország (Budapest, 1945)
- A demokrácia útja Magyarországon (Tanulmány a Válasz folyóiratban, 1946. november)
- Im Schatten der Sowjets (történeti mű, Zürich, 1948, franciául: D'une Occupational a L'autre, la Tragédie Hongroise, Párizs, 1949)
- Magyarország megszállása (Memoár, Toronto, 1979, Budapest, 1990)
Based on work by