Lükő Gábor

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Lükő Gábor (Komárom, 1909. november 4. – 2001. április 21.) Kossuth-díjas (2001) magyar néprajzkutató, szociálpszichológus. Több könyvet írt, fő műve a néprajzi tárgyú A magyar lélek formái című. Egyik könyvkiadója szerint:

„Lükő Gábor a magyar kultúrakutatás klasszikusa, akinek nevéhez az összehasonlító folklorisztika, a magyar jelképtudomány és a pentatónia kutatásának alapvetése fűződik. A Kossuth-díjas tudós munkásságát mégis csak kevesen ismerik, a második világháború utáni szellemi éra ugyanis számára is több évtizedig tartó mellőzöttséget hozott. Életművének java része kéziratban maradt, s még a szűkebb szakma számára is hozzáférhetetlen. Több évtizeddel ezelőtt kiadott alapvető írásai mára már könyvritkaságnak számítanak.”

Tartalomjegyzék

1 Élete
2 Fő műve
3 Könyvei
4 Hivatkozások
- 4.1 Külső hivatkozások
- 4.2 Források

[szerkesztés] Élete

1909-ben született Komáromban, egyetemi tanulmányait Budapesten és Bukaresten végezte. 1936-ban doktorált; 1946-tól egyetemi magántanár, 1937-től 1945-ig a Déri Múzeum munkatársa volt, 1950-1970 között a gyulai, bajai és kiskunfélegyházi múzeumokban dolgozott. Tanulmányai hazai és külföldi folyóiratokban is megjelentek. Legfontosabb önálló könyvei: ld. itt; ezek közül kiemelkedik A magyar lélek formái, melyen élete nagy részén keresztül dolgozott: bővítette, javítgatta.

A népraz területén tudományterületek közti (interdiszciplináris) jellegű összegzésre törekedett a népzene-, népköltészet-, népművészet-kutatás területén, nemcsak Magyarország kisebbségi és többségi nemzetiségei, hanem a finnugor és török jellegű népek között is. A Magyar Néprajzi Lexikon szerint „Szűkebb kutatási kutatási területe a népzene, népköltészet és népművészet formai elemzése és kelet-európai összehasonlítása. Munkáin – noha antifasizmusát, tehetségét és becsületességét (utóbb) méltányolták – marxista kritikusai „idealista beütéseket” véltek felfedezi (ti. Lükő nem tartozott a marxisták közé), Magyarországon sem a germán, sem szovjet-szláv tudományos dominancia idején nem tartozott – úgymond – a legtöbbet dícsért tudósok közé; 1948-ban a felsőoktatásban lezajló ideológiai tisztogatás, és ezzel összefüggően a Társaslélektani Intézet megszüntetése miatt a kommunista hatalomátvétel után ún. kényszernyugdíjazás áldozata lett. Ez az intézkedés meghatározta élete későbbi alakulását, és végérvényesen a tudomány mellőzött, agyonhallgatott kutatója lett. Politikai népszerűtlenségéhez munkáinak más tudósokat, áramlatokat (név nélkül, de felismerhetően) kritizáló, enyhén ironikus megjegyzései is hozzájárulhattak (ld. itt); de az is, hogy körülbelül egy nemzedékkel megelőzte korát: több fő gondolata (pl. a szemiotika eredményeinek a néprajzban való alkalmazása) csak a skandináv, prágai és egyéb nyugati eredetű néprajzi iskolák hatására terjedt el itthon és lett általánosan elfogadott (noha Lükő tőlük függetlenül dolgozott és ért el eredményeket). Fő művét megjelenése idején teljes csend, gyanakvás fogadta, egyetlen jelentősebb recenzió sem jelent meg róla. 2001-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.

[szerkesztés] Fő műve

A Magyar lélek formái négy fejezetre oszlik, első résza a népköltészet és népművészet azonosnak bizonyuló jelképeinek ismertetése, a második rész a művészi térérzékelés és -ábrázolás egyes problémáit boncolgatja, a harmadik rész a népzenével foglalkozik, a negyedikben a népművészet technikai kérdéseivel.

[szerkesztés] Könyvei

Legfontosabb önálló kötetei:

A magyar lélek formái (Bp., 1942)
A moldvai csángók I. (A csángók kapcsolatai az erdélyi magyarsággal); Bp.; 1936
Zenei anyanyelvünk
Hímfi és a szarvas
Hortobágyi pásztorművészet; Debrecen, 1940
Kiskunság régi képfaragó és képmetsző művészete (Kecskemét, 1983)