Laskagomba
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A laskagomba latin neve: Pleurotus ostreatus, népies neve: késői-, vagy őszi laskagomba, nevét onnan kapta, hogy ősszel és télen gyűjtik.
Élő vagy elhalt lombos fákon, ezek ágain telepszik meg, az egyik legtovább szedhető gombafajta, de újabban sokfelé termesztik is.
Nagyon rövid tönkkel kapcsolódik az élő, vagy elhalt lomhullató fákhoz. Kalapja húsos, kövér, egyfajta tengeri kagylóra emlékeztető alakú, amely 8-15 cm átmérőjűre is megnő. A kalap felszíne fiatalon viaszos bevonatú, kékesszürke színű, ami később hússzínűre, vagy barnára változik. Spóratermő lemezei fehérek, spórái lilák.
A még fiatal gomba kalapját kell gyűjteni, amikor a húsa még fehér és rugalmas, az idősebb példányok húsa, már szívóssá válik, ezért kevésbé ízletes.
Felhasználják leves, ragúleves és sültek ízesítésére, de pörkölnek is elkészíthető, legjobb, ha más ehető gombával keverten készül.
Kevésbé ismert fajta a pisztricgomba, latin nevén Polyporus squamosus, amely szintén egy fán élő fajta, de termőrétege likacsos, kalapja sárgás színű, amelyet barna pikkelyek borítanak. Ez a fajta is, csak nagyon fiatalon gyűjthető, mert húsa később szívóssá válik.
Based on work by