Libaniosz

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Libaniosz, Libanius (Antiokheia, ma Antakya, Törökország, Kr. u. 314 – ?, Kr. u. 393?) görög szónok

Családja szülővárosának politikai életében komoly szerepet játszott. Ő maga tanulmányait Athénben fejezte be, 340-341-ben Konstantinápolyba utazott, ahol szónokiskolát nyitott. Irigyei folytonos intrikái miatt 346-ban Nikomédiába távozott, innen 354-ben tért vissza szülővárosába, ahol haláláig működött. Iskolája a Római Birodalom keleti tartományaiban a leghíresebbnek számított, tanítványai közé tartozott Aranyszájú Szent János, Nagy Szent Vazul és Nazianzoszi Szent Gergely is. Szoros kapcsolatba került korábbi tanítványával, I. Julianus (Apostata) római császárral is, aki később megélhetéséről is gondoskodott. A hatóságok önkényével szemben többször is fellépett Antiokheia védelmében.

Hatvannál több beszéde maradt ránk, ezek közül legfontosabbak a saját személyére vonatkozóak, közöttük az önéletrajzi „logosz" (1. beszéd), amelyet 60 éves korában kezdett írni, önéletrajzi adatokat találunk még a 6-8 és a 25. beszédben. Julianussal kapcsolatos hét művéből kiemelkedik gyászbeszéde (18. beszéd). Történeti értékkel is bírnak az antiokheiai fekelésről (387) szóló beszédei. Az ősi szentélyeket védi a keresztények ellen a 30., a szónokok támogatását kéri Antiokheia tanácsától a 31., a 61. a földrengés sújtotta Nikomédeia pusztulását, a 60. a daphnéi Apolló templom leégését siratja. A 64. beszéde a színészeket veszi védelmébe.

Pedagógiai célokra készült a (részben nem tőle származó) 51 „Meletai" (Mintabeszédek) és 143 „Progümnaszmata" (Előgyakorlatok). Az előbbiek részben mitológiatörténeti témákat tárgyalnak (Szókratész védőbeszéde, Helené kiadatását kérő követség, és más, az eposzok köréből vett témák), részben erkölcsi tárgyúak, köztük a kedélybeteg, az élősködő, a kapzsi, az önkényuralomra törő hadvezér stb. jellemrajzai.

Több, mint 1500 levele (az ókor legnagyobb gyűjteménye) a kor híres embereihez íródott, leginkább a korszak politika. és társadalomtörténetéhez értékes forrásgyűjtemény. A publikálásra készült leveleit Libaniosz egyúttal mintának is szánta.

Libaniosz a konzervatív pogány görögség kései képviselője volt. Hatása jelentős a bitodalom keleti felében, már életében klasszikusnak számított, és ezért sokan utánozták. A XIV. századtól nyelvtankönyvekbe, közmondásgyűjteményekbe is bekerült. Phótiosz szerint ő „az attikai beszéd kánonja".

[szerkesztés] Források

• Pecz: Ókori lexikon