Licinius (császár)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Licinius
A Római Birodalom augustusa

Licinius
Uralkodása	308. november 11. - 311 (a Nyugatrómai Birodalom augustusa, keleten Galerius a társuralkodója); 311 - 313 (a Nyugatrómai Birodalom augustusa, Maximinus a társuralkodója) 313 - 324 (a Keletrómai Birodalom augustusa, nyugaton I. Constantinus a társuralkodója;
Teljes neve	Flavius Galerius Valerius Licinianus Licinius
Születése	250 körül
	Moesia Superior
Halála	325
	Thessalonica
Előző uralkodó	Flavius Valerius Severus
Következő uralkodó	I. Constantinus
Utódai	Licinius

Ez a szócikk a római császárról szól. További jelentéséhez lásd: Licinius.

Flavius Galerius Valerius Licinianus Licinius (Moesia Superior, 250 körül – Thessalonica, 325) 308-tól 324-ig római császár.

[szerkesztés] Élete, uralkodása

Moesia Superiorban született, paraszti származasú volt. 297-ben Galerius-szal együtt vett részt a Perzsia elleni hadjáratban. Flavius Valerius Severus halála után, 308. november 11-én Galerius a Carnuntumban tartott megbeszélésen elérte, hogy a nyugati részek augustusává nevezzék ki Liciniust. Licinius ezzel a ranggal együtt megkapta az Illyricum, Thrákia és Pannónia provinciák közvetlen parancsnokságát is. A Carnuntumban meghozott döntésekkel azonban mind Constantinus, mind pedig Maximianus Daia elégedetlenek voltak és csakhamar ők is augustussá kiáltották ki saját magukat, amit Galerius végül 310-ben el is ismert.

Galerius 311 májusában bekövetkezett halála után Licinius és Maximinus Daia felosztották egymás között Galerius egykori birodalmrészét úgy, hogy a Boszporusz és a Hellészpontosz vonala volt a határ területeik között.

A negyedik társuralkodó, Maxentius legyőzése után azonban I. Constantinus és Licinius szövetségre léptek és a szövetség megerősítése érdekében Licinius 313 márciusában Mediolanumban feleségül vette Flavia Julia Constantiat, I. Constantinus féltestvérét, és ekkor adták ki Constaninusszal közösen az úgynevezett Milánói ediktumot, ami újra engedélyezte a birodalomban a keresztények számára a szabad vallásgyakorlást.

A kialakuló szövetséget látva Maximinus Daia betört Licinius területeire, de 313. április 30-án Licinius döntő győzelmet aratott felette tzirralumi csatamezőn. Ezután a győzelem után Licinius saját magát a keleti részek császárává nyilvánította, Constantinus pedig megkapta a birodalom nyugati részeit.

314-ben azonban kitört a polgárháború Licinius és Constantinus között is. Az október 8-án Pannoniában lezajlott cibalea-i csatában , majd két évvel később Thrákiában a mardiai csatában is Constantinus került fölénybe. Ezután a két császár újra békét kötött egymással.

324-ben Constantinus társcsászára előrehaladott korára és népszerűtlen kicsapongásaira hivatkozva újra háborút indított Licinius ellen, és 324. július 3-án le is győzte Licinius csapatait az hadrianopoliszi csatában körülzárva Liciniust Byzantiumban. Crispus, Constantinus legidősebb fia és egyben a nyugati birodalomrész ceasarja szintén győzelmet aratott Licinius flottája felett a hellészpontoszi csatában, ezzel arra kényszerítve Liciniust, hogy Bithyniaba vonuljon vissza. Itt sikerült őt végleg legyőzni 324. szeptember 18-én Chalcedon mellett, a chrysopoliszi csatában, ami után Licinius végleg lemondott. Thessalonicában egyfajta házi őrizetbe került, egy évvel később összeesküvés vádjával őt és egykori társuralkodóját, Sextus Martinianust is kivégeztette Constantinus, megszegve ezzel saját, fél évvel korábbi igéretét.