Lucius Cornelius Scipio Barbatus

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Lucius Cornelius Scipio Barbatus (Kr. e. 4. század – Kr. e. 3. század) római politikus, hadvezér, a patrícius származású Cornelia gens tagja volt. Két fia, Cnaeus Asina és Lucius egyaránt elérte a consuli rangot.

Apját Cnaeusnak hívták, akiről közelebbit nem tudunk. Kr. e. 298-ban Cnaeus Fulvius Maximus Centumalus kollégájaként consuli magistraturát viselt, és Volterrae mellett legyőzte az etruszkokat a III. szamnisz háború keretében. Kr. e. 297-ben, majd Kr. e. 295-ben ismét Quintus Fabius Maximus és Publius Decius Mus consulok alatt szolgált: először az előbbi legatusaként a szamniszok ellen, majd propraetorként a nagy offenzívában a kelták, a szamniszok és etruszkok ellen. Kr. e. 293-ban Lucius Papirius Cursor alatt szolgált a döntő hadjáratban.

Az eddig ismertetett életút Livius történeti munkájából ismeretes, de ellentmond neki a Scipiók síremlékében talált epitáfium-felirat, amely egy szót sem ejt etruriai győzelmekről, ellenben apuliai és samniumi hódításokat emleget. Ezen tettek valószínűleg Kr. e. 297-hez kötődnek.

Hasonló nevű rokonaihoz lásd: Lucius Cornelius Scipio.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Dictionary of Greek and Roman Biography and Mythology. Szerk.: William Smith. Boston, C. Little & J. Brown, 1867. Lásd még itt.