Patrícius
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A patríciusok az ókori Róma elit kasztja. A kései Római Birodalomban a patríciusi rangot magas rangú vezetőknek adományozták.
A 12. századtól kezdve Nyugat-Európában a középkori városi vezető réteg. A magyarországi patríciusok német földről érkeztek a 14. században, akik pár generáció alatt elszegényedtek vagy beolvadtak a nemesek közé.
A patrícius (patricius) szó a latin patres (jelentése atya) szóból származik.
[szerkesztés] A patrícius kaszt
A Római Köztársaság kezdetén a patríciusok az állam irányító csoportját képezték. Patríciusnak születni kellett, család szerint öröklődött. A patríciusok állításuk szerint családfájukat egészen Ancus Marciusig vissza tudták vezetni, és szoros kötelék füzte őket a szenátus tagjaihoz is. Mindnen elöljáró patrícius származású volt, egyikük sem kerülhetett ki plebejus családból. A házasság patríciusok és plebejusok között tilos volt, a kereskedelem úgyszintén.
Idővel az ellentét a két osztály között egyre jobban elmélyült és a patríciusok a hatalmuk feladásása kényszerültek. I. e. 494-ben létrehozták a néptribunusi hivatalt a plebejusok érdekeinek védelmére, patrícius nem tölthette be ezt a tisztséget. I. e. 320-ban minden elöljárói pozíció nyitva állt a plebejusok számára is és a különbség a patríciusok és a plebejusok között kezdett elhalványulni. Emellett, mivel a patríciusi cím öröklődött és egyre kevesebb új patrícius család alakult ki, a patrícius családok száma egyre csökkent.
A Római Köztársaság vége felé, a i. e. 1. században a gazdag plebejus családok lassan beintegrálódtak a római elitbe és a patríciusi cím csupán presztízs értékűvé vált. Ez akkor vált teljesen nyivánvalóvá, amikor i. e. 59-ben a patrícius származású Publius Clodius Pulcher egy (nála csupán 1 évvel fiatalabb) plebejust adoptált, hogy az tribunusi hivatalra pályázhasson. Egy a néhány csupán patríciusok számára feltartott hivatal a Rex Sacrorum volt, amely elméletileg alegmagasabb beosztású pap, aki a régi római királyok vallásos feladatait voltak hivatottak ellátni. Gyakorlatban azonban e hivatal fölött állt a Pontifex Maximus, aki nem feltétlenül volt patrícius származású.
[szerkesztés] A patrícius rang
A Római Birodalom korában a patríciusi rang, ahogyan az a Köztársaság korában értelmezve volt, megszünt létezni. Constantine császár újra bezetette ezt a fogalmat, Patríciusi címet adományozott azoknak akik hűségüket bizonyították a birodalomért. Általában csupán néhány patrícius létezett a birodalomban egy adott időben és előfordult, hogy csak egyetlen egy. Az 5. században nyugaton ez a titulus azt illette meg, aki segített az imperiális trón hatalmát megtartani, általában a római csapatok főparancsnokát. Ezen kor patríciusai Stilicho, III. Constantius, Aëtius, Boniface és Ricimer. A patrícius megnevezést a Római Birodalom hanyatlása után Nyugat – Európában is használták, például a pápa III. Pipin frank uralkódónak adományozta ezt a címet. Keleten, ahol a császárok megtartották hatalmukat ezt a titulus a megbecsülés kinyilvánítására használták, egészen addig amíg a görög fel nem váltotta a latint mint hivatalos nyelv.
Based on work by