Ludwig Wohlgemuth
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
Ludwig Wohlgemuth (Bécs, 1789. – Pest, 1851. április 18.) császári és királyi altábornagy. Az 1848–49-es szabadságharcban a császári csapatok egyik tábornoka. 1849 és 1851 között Erdély katonai és polgári kormányzója.
1805-ben zászlósként lépett a császári hadseregbe. Részt vett a Napóleon elleni háborúkban, 1809-től főhadnagyi rangban. 1814-től a bécsújhelyi katonai akadémia matematika professzora volt. 1821-től vezérkari százados, 1831-ben őrnagy és egy zászlóalj parancsnoka lett. 1844-ben nevezték ki vezérőrnaggyá és egy észak-itáliai dandár parancsnokává. 1846-ban kapott nemesi címet. 1848-ban és 1849 elején részt vett az itáliai harcokban, érdemeiért megkapta a Lipót-rendet és kétszer a Katonai Mária Terézia Rendet. 1848 végén nevezték ki altábornaggyá.
1849 áprilisában helyezték át a magyarországi hadszíntérre és megbízták a császári tartalék hadtest megszervezésével. A császári hadsereg helyzete ebben az időszakban kritikus volt ezért a megszervezett tartalékból és Felix Jablonowsky tábornok váci ütközetből elmenekült hadosztályából megszervezett IV. hadtestet Wohlgemut parancsnoksága alatt azonnal harcba vetették. A hadtest feladata az volt, hogy megakadályozza a Komárom felmentésére irányuló magyar támadást, az ellentmondásos utasítások miatt azonban nem tudta megakadályozni, hogy Klapka és Damjanich átkeljenek a Garamon, majd az április 19-ei nagysallói ütközetben vereséget szenvedett a honvéd haderőtől. Ő volt a császári csapatok parancsnoka a peredi csatában, amely a cári haderő beavatkozása folytán osztrák győzelemmel végződött. Hadtestével ezután részt vett a győri ütközetben és a komáromi csatákban.
A második komáromi csata napján, július 11-én nevezték ki Erdély katonai és politikai kormányzójává. Kormányzóként tevékenyen támogatta az osztrák centralizációs elképzeléseket. Váratlanul, hatvankét évesen hunyt el. Utóda 1851. április 29-től Carl Schwarzenberg herceg lett.
Based on work by