Magister equitum
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Az Ókori Róma kormányzata | |
|---|---|
| Római Királyság | |
| Római Köztársaság | |
| Római Császárság | |
| Principatus | Dominatus |
| Nyugatrómai Birodalom | Keletrómai Birodalom |
| Magistratusok: | |
|
|
| Különleges magistratusok: | |
| Egyéb tisztségek, címek: | |
|
|
| Politika és jog: | |
|
|
| szerkeszt | |
A magister equitum (latinul szó szerint: lovassági parancsnok) a Római Köztársaság rendkívüli tisztviselője, a dictator közvetlen és teljes jogú helyettese volt. A tisztség neve feltehetően onnan ered, hogy eleinte a lovas alakulatok vezetése volt a feladata háború esetén, míg felettese a legiókat irányította.
Amikor az egyik consul kinevezett egy dictatort, annak kötelessége volt helyettest választania magának, akit a senatus törvényesített (esetenként a testület maga rendelkezett a dictator helyettesének személyéről). Ha a magister equitum elhalálozott a dictator hivatali ideje alatt, újat kellett kinevezni.
A lovasság parancsnokának kizárólag a dictator parancsolt, felettese távollétében pedig teljes jogú helyettese volt. Viszonya a többi magistratushoz képest nem tisztázott, mindenesetre Cicero egyenrangúnak tekintette őket a praetorokkal. Valóban, a praetori magistratura létrehozása után leginkább praetorviselt embereket neveztek ki magister equitumnak.
Az utolsó legálisan kinevezett dictatorok egyike, Quintus Fabius Maximus a II. pun háború idején, Kr. e. 217-ben vezette a római haderőt. Helyettese, Marcus Minucius Rufus azonban nem volt megelégedve halogató, az összecsapást kerülő stratégiájával, és kiharcolta a senatusban, hogy jogkörét felettesével egyenlő mértékűre terjesszék ki. Ezt minden forrás különleges esetként jellemzi, amelyre nem volt több példa.
[szerkesztés] Források
Ferenczy Endre – Maróti Egon – Hahn István: Az ókori Róma története (ISBN 9631927881)
Based on work by