Római jog

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Az Ókori Róma kormányzata
Római Királyság
Római Köztársaság
Római Császárság
Principatus	Dominatus
Nyugatrómai Birodalom	Keletrómai Birodalom
Magistratusok:
Consul Praetor Quaestor Promagistratus	Censor Aedilis Néptribunus helytartó
Különleges magistratusok:
Dictator Tribunus militum consulari potestae	Magister equitum Triumviri Decemviri
Egyéb tisztségek, címek:
Pontifex Maximus Legatus Dux Officium Praefectus Vicarius Vigintisexviri Lictor	Augur Magister militum Imperator Princeps senatus Császár Augustus Caesar
Politika és jog:
Senatus Cursus honorum Comitiae Tetrarchia	Kollegialitás Római jog Római polgárjog Imperium
szerkeszt

A római jog a Római Birodalomnak a köztársaság koráig visszavezethető jogrendszere. Eredete a XII táblás törvényekig nyomonkövethető, egyes elemeinek kodifikálására a Keletrómai Birodalomban, I. Justinianus uralkodása alatt került sor. A Corpus Iuris Civilis kihirdetésére 529. április 7-én került sor, a mű még ezer esztendő múlva is használatos volt Európában. A római jog általánossága miatt a modern kor kezdetéig Európa-szerte használatos volt, tanulmányozásából született az európai jogtudomány. A római jog sok eleme és általános elve továbbél a modern jogrendszerekben, ezért oktatása a jogászképzésben világszerte elterjedt.

Tartalomjegyzék 1 Fogalma 2 A római jog továbbélése 2.1 Az Institutiók 2.2 A Pandekták 3 A római jog Magyarországon 4 Befolyása a magyar jogirodalomra 5 A római jog hatása ma 6 Külső hivatkozások 7 Források

[szerkesztés] Fogalma

A római jog tárgyi értelemben (norma agendi) ama tételek rendszere, amelyeknek uralma alatt Róma és számos recipiáló nemzet élt. Minden század annyit merített belőle, amennyit megérdemelt. Fő parancsai: élj tisztességesen, senkit ne sérts, kinek-kinek add meg a magáét (honeste vive, alterum non laede, suum cuique tribue). Fő felosztása: közjog és magánjog (ius publicum és privatum). A római közjog vezéreszméje: salus reipublicae suprema lex esto. Ezt a hazafias vezéreszmét és az állami intézmények mintáit örökségképpen hagyta Róma az utókorra. A rómaiak előtt egyetlen nép sem volt képes megteremteni a magánjogot. A római magánjog világtörténeti jelentőségű, mert alapja a polgárok jogegyenlősége; a házasság monogám természete és kiváltsága; a tulajdon és a szerződés szabadsága.

A római jog alanyi értelemben: külsőleg nyilvánvaló cselekvési szabadság, hatalom (facultas potestas agendi). Egyéni jogosultság az élet javaiból az egyént megillető részre. Az alanyi jogot lehet szerezni, gyakorolni, átruházni, védeni, elidegeníteni, elveszteni. Szentesített igénye van az alanynak arra, hogy a személyekhez és jogtárgyakhoz való jogi viszonyát ne sértsék. Ha sértik, megilleti őt a védelem (vim vi repellere, actio, exceptio).

Rómában, mint kezdetben nálunk is, a szokásjog (ius consuetudinarium) uralkodott, főleg a vallás befolyásával (ius sacrum), melyből a világi jog (ius profanum) lassan bontakozott ki. A római törvényhozás legnevezetesebb alkotása a XII tábla. Korlátozza a kormányzó hatalmat, igazságot szolgáltat minden polgárnak, a végrehajtást (manus iniectio) praetori ellenőrzés alá veti, a családban egy főt (princeps familiae, pater familias), egy tulajdonost ismer el, aki szabadon szerződhet és a polgárság jóváhagyásával (in comitiis calatis és in procinctu) szabadon végrendelkezhetik. A XII tábla megállapítja a kamatlábat (fenus unciarium 8 1/3, %), rendezi a gyámságot, behozza a vert pénzt (pecunia numerata), holott előbb a marha (pecus) és a mérlegelt nyers réz (pecunia ponderata) volt a csereeszköz. Az egyes jogintézményeket, melyek előbb kizárólag patricius vagy kizárólag plebejus intézmények voltak, közös nemzeti jogintézményekké tette. Rövid, parancsoló, szabatos tételeivel véget vetett a jog bizonytalanságának s kiindulási pontul szolgált a római jog fejlődésének és haladásának. Időjártával olyan tekintélyre emelkedett, mint nálunk az Aranybulla, Angliában a Magna Charta Libertatis.

A XII tábla után hozott törvények között legterjedelmesebb a lex Julia és Papia Poppaea, Augustus idejéből, a családi élet emelésére. Montesquieu szerint legszebb darabja a római törvényhozásnak.

Róma, mint hódító sok néppel került érintkezésbe. Az összehasonlítás azt mutatta, hogy számos jogtétel az ismert népeknél mindenütt előfordul, tehát általános emberi viszonyokon alapul, s hogy a méltányosság folytonosan törekszik enyhíteni a szigorú jogon. Ily tapasztalatok mellett Scaevola és követői megkülönböztetik a régi szigorú polgári jogtól (ius civile) az ismert műveltebb népek közös jogát (ius gentium). Ennek befolyása mindinkább növekedett. Rómának hatalmas jogi géniusza és asszimiláló képessége fényesen bebizonyult. A népek jogát befogadta a római, ugy hogy a Digesták az óvilág minden kiválóbb népének jogából tartalmaznak részleteket.

A római jog fejlődésének serény munkása a praetor, a curulis aedilis és a tartományi kormányzó. Hirdetményeik (edicta magistratuum) számos magánjogi tételt, szerződési s kereseti formákat, jogsegítséget, jogorvoslastokat, s birtoklási védelmet hoztak be. Az edictum szerkesztésénél a magisztratus a jogtudósok tanácsával élt. A polgárság jogérzetének megfelelő hirdetményeket a tiszti utódok átvették (edictum tralatitium) és tovább hirdették, mielőtt Hadrianus alatt változhatatlan szerkezetbe (edictum perpetuum) foglalta Salvius Julianus. Igy készült századok folytán a quiritesek törvényi és szokásjogával (ius civile) szemben a méltányos tiszti jog (ius honoratium), mely a hézagokat kipótolta s a célszerütleneket kijavította (praetor adiuvat, suplet corrigit).

A pretorok mellett a jogtudósok (prudentes) válnak ki a jog fejlesztésében. A véleményezők tekintélyét (auctoritas prudentum) s igy véleményeik érvényét a személyes előkelőség emelte. Ész, jellem, hadvezéri s államférfiui képesség emelte őket magasra. Az eleinte földmíves és katona nemzetnek kezdetleges jogszabályait Modestinus elődei átformálták, a törvényhozás alakszerü beavatkozása nélkül, a gazdasági életnek felvirágzása alatt, az Antoniusok fénykorában, mikor is a mérhetetlen nagy vagyonforgalom szükségessé és gyakorlativá tette a magánjog bővebb kifejtését, értelmezését és alkalmazását. A jogtudósok eme gyakorlati működés közepette megteremtették s előbbre vitték a jogtudományt.

A görög rétorok és bölcsészek Rómában tanfolyamokat nyitva, két újításra tanították Róma jogászait, t. i. hogy rendezzenek be nyilvános iskolákat és tárgyalják a jogot tudományos módszerrel. Az is előnyére vált a római jog nak, hogy művelőit Augustus óta a tartományokból is szedte. Julianus, Africanus, Septimius Seveerus délről jöttek, Gaius, Ulpianus, Papinianus valódi «napkeleti bölcsek». Szerencse, hogy a római jog nem római eredetü tudósok mívelése alá kerül. A görög bölcsészet és a peregrinus eredetü jogászság emelte a jogtudományt magasra.

Róma jogtudósai magyarázataikkal s véleményezéseikkel gyakorlati értékü jogi irodalmat teremtettek. Augustus óta fejedelmi tekintély mellett véleményeznek (ius publice respondendi). A véleményt, ha nincsen vele ellenkező, követni tartozik a biró Hadrianus óta. Most már a jogtudósok igazi jogalkotók (iuris conditores). Lapidáris kifejezésekkel irtak. Kiválóan praktikus irányuak. Büszkeségük az, hogy hasznos munkát végeznek. Ők az okosak (prudentes), a jogtudomány: a bölcsesség (prudentia, sapientia civilis). Tudomány (scientia) mindenekfelett a jog, melyben a Justitia és Ratio megnyilatkozott s melyen a világbéke (pax Romana) nyugodott.

A tanács a principatus korában néhány érdekes határozattal (senatus consultum) gyarapítá a magánjogot, ennek főleg öröklési jogi részét (successio ex novo iure).

Augustus és a többi fejedelem mint más főtisztviselő gyakorolta a hirdetményadási jogot (ius edicendi). Leiratokat (rescripta) intézett a hivatalnokokhoz, felekhez, döntött a felebbezők között. A fejedelmi rendelet az egész birodalomnak szólt; a fejedelem halála után is fenmaradt, ha a fejedelem aktáit a tanács jóváhagyta. A fejedelmi rendeletekben a kormányzói és igazságügyi felségjog nyilvánult meg a felmerült esetekben. Előmozdították a jog egységességét és a jogot a monarchikus alkotmányhoz idomították. A Constantinus előtti fejedelmi rendeletek belbecsüek, mert a kiválóbb jogtudósok tanácsával és stilusával készültek. Constantinus óta a nagy eszü rómaiak a jog helyett a teologiával foglalkoznak, a kereszténységet uralkodó állami intézménnyé tették, de a betóduló barbár vándornépek és a keleti despotizmus megváltoztatták Róma szellemét. A fejedelmi rendeletek alakilag és tartalmilag hanyatlást jelentettek.

Beállt a kompiláció szüksége, melyet Justinianus inkább kielégített, mint Theodorik, Alarich, Gundobald király vagy éppen a leges barbarorum feljegyzői.

Justinianus (482-565) gyűjteményeiben szállt át az utókorra a törzstől független jognak és a politikai nemzet fogalmán nyugvó államnak eszméje. Justinianus rendeletére a véleményezés jogával kitünt jogtudósok irataiból mindenre kiterjedő és rendszeres beosztású (Pandektai seu Digesta) könyv készült (533). A Tribonianus elnöklete alatti bizottság 9123 töredéket (fragmenta, leges) szemelt ki. Beosztása: 432 cím (titulus), 50 könyv (liber) s 7 rész (pars). Justinianus a tanulók számára tankönyvet (Institutionum libri) készíttetett (533). Gaius Institutióit követi mind a rendszerben, mind a tárgysorozatban (de personis, de rebus, de actionibus). Feloszlik 4 könyvre, 98 címre (titulus). A fejedelmi rendeletekből (529) készült Codexnek második kiadása (534) a Codex repetitae praelectionis. A 4652 rendelet (lex, constitutio) 765 cím (titulus) alá foglaltatott s 12 könyvre oszlik. Kiválóan kedvez a kereszténységnek. A később felmerült kétes vagy új egyházi és világi kérdéseket újabb rendeletekkel (Novellae leges) szabályozta Justinianus, többnyire görög nyelven. A Novellák száma 168. Mindezekből s az ez után megjelent rendeletekből Basilius Macedo megkezdte s fia Bölcs Leó császár a magyar honfoglalás idejében befejezte (888-892) a tisztán görög szövegű s 60 könyvre osztott törvénykönyvet.

[szerkesztés] A római jog továbbélése

A bolognai egyetem jogtanárai (glosszátorok) Justinianus négy művét (Institutiók, Digesták, Codex, Novellák) egységes testnek (Corpus iuris) nézték, 5 kötetbe (volumen) foglalták (Digestum vetus, infortiatum, novum, Codex, Volumen parvum). Ezeknek első nyomtatott kiadása a velencei (1476-1478). Az egész együtt Corpus iuris civilis cím alatt először Genfben jelent meg 1583-ban. Editiones Pandectarum Florentinae azok a kiadások, amelyek a Medici-könyvtárban levő s a VI. sz. végéről való szép kézirat (virgo florentina) szövegét adják. Nevezetes a Mommsen által szerkesztett kiadás a 19. század végéről.

[szerkesztés] Az Institutiók

Justinianus négy műve egybe foglalva (Corpus iuris civilis) záróköve a régi, de egyszersmind kiindulási pontja a későbbi jogfejlődésnek. Középponti helyzeténél fogva két tantárgy épül rajta: az Institutiók és a Pandekták. Az Institutiók történeti módszerrel röviden előadják a Corpus iurisban reánk maradt jognak sommáját, megkülönböztetve az általános tanokat és a magánjog rendszerét.

[szerkesztés] A Pandekták

A Pandekták pedig dogmatikai szempontból tárgyalják a Corpus iuris tartalmán alapuló s ez alapon rendszeresen kidolgozott általános magánjogtant. A római állami és társadalmi szervezetnek, a jog forrásainak és intézményeinek eredetét, koronkénti alakulását, változását, hatását, feldolgozását és kritikáját a római jogtörténet deríti fel.

A római jognak tudományos művelése, a glosszátorok, kommentátorok s humanisták, Donellus és Cuiacius nyomán nem hanyatlik, hanem emelkedik. Mutatja ezt a német, francia, angol, olasz, spanyol, magyar és a többi civilisztikus irodalom. Tanítják a világ minden egyetemén, Tokióban ugy mint Port-an-Princeben, Szófiában ugy mint Buenos-Ayresben. Ha Németországban, a német polgári törvénykönyv életbe léptetése következtében veszti is külső alaki érvényességét s épp ezért a porosz igazságügyi miniszter legújabb rendeletével a német polgári jog előadását helyezi a tanfolyam első felébe: a római jognak belső értéke független marad a külső kötelező erőtől. Hiszen a civiljognak főleg általános tanait s kötelmi jogát már bekebelezték a törvénykönyvekbe s a jogi életnek tényezője marad Európa s Amerika polgárosult országaiban.

A francia, az olasz, a spanyol, az osztrák, a német, a zürichi s a többi törvénykönyv mind merített a római jog forrásaiból. Ott találták a tételeket, amelyeket az európai jogtudomány már tisztázott, s amelyek az alkalmazhatóság próbáját már kiállották, tehát etikai s gazdasági hatásukban és következményeikben mérlegelhetők.

A válogató befogadás (receptio) nem akadályozza a speciáljogok fejlődését, hiszen váltó- s bánya-, telekkönyvi, kereskedelmi, vasúti, távirói, szabadalmi s vizjog és más ilyen modern jog csak azoknál a nemzeteknél fejlődött s fejlődik, amelyek a római jogtól el nem zárkóztak. Nem található jogtudomány ott, ahová a római jog el nem jutott és ahol nem művelték, fejletlen maradt a magánjog.

A különböző magánjogok összehasonlítása és kiegészítése a római jogból indul ki. És ha a nemzeti jogok közt van közeledés, ha az ellentétek s eltérések kevesbülnek, mint pl. a kereskedelmi jog körében: ez a római jog általánosító működésének köszönhető.

A R. európaszerte gyüjtött tapasztalatok szerint a legajánlatosabb tanjog. Kipróbált képző eszköze a jogi oktatásnak. Ezért fordul elő a világon minden egyetemi tanrendben. Az a szellemi kapcsolat, amely a legkülönbözőbb nemzetek jogászait az alapképzés azonosságánál fogva összefűzi, az a közös találkozási terület, amely a helyi s nemzeti jogok különbözőségei dacára sem hiányzik, annak köszönhető, hogy minden egyetemen bevett tanjog a R., mely rendelkezésünkre bocsátja a világszerte befogadott műszavakat, a célszerűségre (utilitas) tekintő okoskodást, a jogi élet tüneményei megfigyelésének módszerét, a gyakorlatias irányt, kifejleszti a rendszeres jogászi gondolkodást, az elemzést és összetevést. A római jogtudósokat méltán nevezik az emberiség tanítómestereinek. Azok maradnak ők a kodifikációk mellett is. A kódexek nem teszik feleslegessé a klasszikus alaptanokat. Elvi fejtegetések, következtetések, a szöveg magyarázása és kiegészítése, a rendszerbe foglaló osztályozások csak ott találhatók, ahol művelik a római jogot. A történeti és dogmatikai előadások megtartatnak ott is, ahol, mint p. Franciaországban és Olaszországban, Ausztriában, megvan a kódex: az alapfogalmak, pl. tulajdon, kötelem, jogi személy, késedelem, gondatlanság, kereset, kifogás előfordulnak, de nincsenek megmagyarázva a kódexben, mert ha a törvény jó, nincs benne ami a tanszékre tartozik. Alapfogalmak nélkül nem várható a törvény helyes megértése. Különbség van a törvényszöveg betanulása és a jognak tudományos ismerete közt. Más a jogtudomány, mint a puszta jogismeret.

[szerkesztés] A római jog Magyarországon

A római jog hazánkba úgy érkezett, mint a latin nyelv. A kereszténység egyengette az utat a civiljog számára. Amikor a bolognai egyetem, Könyves Kálmán királyunk óta, a római jogot terjesztette, hazánk sem zárkózhatott el az új irány előtt. A veszprémi iskolában, bár ezt nem tekintik egyetemnek, Kun László okirata szerint «leges saeculares» vagyis a római jog „regni nostri consuetudines”, vagyis a hazai jog, végül az egyházjog előadásával foglalkoztak a káptalan (capitulum doctorum iuris utriusque) tagjai. A pozsonyi káptalan könyvtárában ma is látható egy 1253. készült hártyakézirat, Roland mester jogi műve: Summa notariorum magistri Rolandini. Jogügyleti szabályok és formulárék gyűjteménye, tisztán római jogi alapokon, pl. instrumentum venditionum et emptionum, donationis, solutionis, emancipationis. Ilyen minták nyomán az okiratok szerkesztői a római jog műszavait alkalmazták, stílusát utánozták. Később nemcsak a gondolatmenet mutat a római jogra, hanem egyes jogszabályok befogadását is tanusítják az egyházi itéletek.

A vegyes házakból származott királyaink korában hazánk az olasz, francia és német népekkel sűrü érintkezésben állott. Az érintkezések folytán az összeköttetés szálai erősbödtek jogi téren is. A pécsi egyetemen fő tantárgy volt az egyházi és a római jog. A Mátyás király könyvtárából (Corvina) a budai vár visszafoglalása alkalmával (1686) még 31 könyvet leltek a várban, a 31 könyv közül 19 római jogi tárgyú. Sejteti az arányt, amelyben a római jogkönyvek ott előfordulhattak, valamint a Magyar Nemzeti Múzeumban szemlélhető könyvtárlajstrom a 15. századból, amely valamelyik hazai könyvtárnak könyvei közt a Corpus iuris civilisnek glossatori és commentatori öt-öt köteteit említi.

A római jognak magyarországi múltjára a XV. sz.-ban világot vetnek azok a könyvek, amelyek a városokban alkalmazott jogszabályokat tartalmazzák, p. a hét királyi városnak, t. i. Kassa, Pozsony, Nagyszombat, Bártfa, Lőcse, Kis-Szeben, Eperjes szabad királyi városoknak törvénykönyve: Articuli conclusionis iurium septem civitatum libeerarum, melynek forrása az egyházi, főleg a római jog (a romanis pontificibus et e iure Constantino, Justiniano). Az eperjesi példány német szövegü 1481-ből eredő papiroskézirat, mely az idézett artikulusokon kivül még a magdeburgi városi jogot (Stadtrecht) is tartalmazza. Bártfa városa őrzi Raymundus törvénykönyvét (Summa legum civilium), melynek beosztása az Institutiók rendszerét követi (de iure personarum, rerum, actionum), onnan merített tartalommal.

A 16. szzáadban a német egyetemekről hazakerült városbirák a római jogot segédjogként használták. Innen maradt a városi levéltárakban oly sok a Corpus iuris civilisből, p. Késmárkon, Selmecbányán, Pozsonyban. Az ezredéves országos kiállításon láttuk a gyulafehérvári Batthyány-könyvtár láncos könyvei közt Bartolusnak a Digestákhoz irt hat, és a Codexhez irt egy folio kötet kommentárját, ősnyomtatvány 1492-ből, melyet Thurzó nagyváradi püspök ajándékozott II. Lajos udvari papjának Henkel Jánosnak 1510., midőn ez hazatért a bolognai egyetemről. A láncos könyvek szobájában volt továbbá Felinus könyve: De exceptionibus, de praescriptionibus, de re iudicata. Tele római jogi idézetekkel.

A XVI. sz. hazai jogirodalmán a római jog hatását Werbőczy Hármaskönyve mutatja, még inkább Honter János: Sententiae ex libris Pandectarum Coronae (1539). János királynak ajánlotta a Praefatióban ezt a művet, magasztalja az igazságosság erényét és kiemeli János király jogtudományát s ennek vonzó erejét. A szövegben, a jogtudósok nevének mellőzésével, mind az ötven könyvéből a Digestáknak közli a regulaként hangzó rövid pontokat, pl. Jus publicum privatorum pactis mutari non potest, vagy Libertas inaestimabilis res est, vagy Non omne quod licet honestum est. Ugyancsak Honter Jánostól van a Compendium iuris civilis in usum civitatum ac sedium Saxonicarum. Coronae 1544. Ez a mű Justinianus Institutióinak glosszák és szakaszok nélküli szövege, compendiose. Mindkét mű akkor készült, mikor még Erdély nem volt külön ország s mindkét könyv gyakorlati alkalmazásra talált a Királyföldön.

A 17. században minden kollégiumban, így Sárospatak, Debrecen, Eperjes, Gyulafehérvár főiskoláján, valamint a nagyszombati egyetemen is tanították a római jogot.

A Nagyszombatból Budára, onnan Pestre átköltözött egyetemen a XVIII. sz.-ban az észjog kultusza dacára is tanították a római jogot. A magyar birodalom területén most 3 egyetem és 10 jogakadémia foglalkozik vele. A római jog, amelynek egyik leánya az osztrák jog, ennek behozatalával (1852), sőt a Dráva és a Királyhágón túli részben maig is fentartott intézkedéseivel igen érezteti hatását. Némely újabb törvényünkhöz, pl. a gyámsági és a kereskedelmi törvényhez a német cssatornákon becses anyagot szolgáltatott. Azonban nálunk leginkább mint tanjog bir fontossággal. A műszavak, a rendszeres beosztás, az elvi fejtegetések, a következtetések, a jogtudománynak történeti iránya és kritikai módszere, mint a római jogot tükrözi vissza s mint más művelt nemzetek jogászai, ugy mi is, törvényeink értelmezésénél, hézagainak pótlásánál, kiegészítésénél, helyesbítésénél a római jogon nyugvó általános magánjogi jogtudományra támaszkodunk. A civiljogilag képzett bíró itéletében észrevehető a megkülönböztetések finomsága, az apriorisztikus levezetések kerülése, a reális alapok keresése.

[szerkesztés] Befolyása a magyar jogirodalomra

A római jog sikeres tanulása megadta a felkészültséget és biztos módszertani alapot hazai jogirodalmunk számára is. E ezt Werbőczy, Kelemen, Frank, Wenzel s Zlinszky és a többi magyar jogi iró műve mutatja: ők és követőik a római jog ismerete következtében váltak képesekké arra, hogy szórványos jogtételeinkből absztrakció útján fogalmakat alkossanak, a szintézis segítségével berendező osztályozásokat tehessenek s a joganyagot rendszerbe foglalva módszeresen tárgyalhassák, mi által a magyar jog körvonalait élesebben megállapították. A jogászi gondolkodás és beszéd beiskolázása, a szövegnek elemezése, megértése, magyarázása és kiegészítése megkövetelte a római jognak mint alapvető tudománynak felhasználását.

[szerkesztés] A római jog hatása ma

• A római jog ugyan nem hatályos, mégsem tekintehető csupán holt jognak. Mind jogászi gondolkodásunkra, mind mai jogrendszerünkre hatással van a római jog. A Polgári törvénykönyv a több évszázados magyarországi jogfejlődés által alakított alaptételeinek, intézményeinek egy része (pl. dologi jog) máig is a római jogon alapul.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Tételek és szakdolgozat a római jogról
• A Pallas Nagy Lexikona

[szerkesztés] Források

• Földi András-Hamza Gábor: A római jog története és institúciói, Nemzeti Tankönyvkiadó, 2005 (ISBN 9631957233)
• Stein, Peter: A római jog Európa történetében, Osiris, 2005 (ISBN 9633897661)