Magyar esszéirodalom
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
A magyar esszéirodalom kezdetét Sylvester János-től számítjuk. Az esszé mint műfaj elég nehezen definiálható, tartalma koronként változó.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] A fénykor
Az esszéirodalom fénykora talán a harmincas-negyvenes évekre tehető.
[szerkesztés] A korszak jeles esszéírói
[szerkesztés] Az esszé jelene
Gyergyai Albert, a kiváló fordító „Az esszé védelmében” írt jelentős cikket, amelyben felhívta a figyelmet arra, hogy csökken az irodalmi esszé megbecsülése. A jelenegi esszéírók gyakran regényíróként ismertebbek, mint pl. Nádas Péter. Ma kevesen foglalkoznak kizárólag esszéírással mint pl. Bán Zoltán András. Az esszének csekély ma visszhangja, kereslete, megbecsülése. Szinte teljesen észrevétlen maradt például a Magyar Napló kiadásában megjelent Az év esszéi – 2003. c. antológia, melyben – igaz, inkább szak- vagy ismeretterjesztő dolgozatok társaságában – Pályi András vagy Lackfi János kiváló írásai is helyet kaptak.
[szerkesztés] További jelenlegi esszéírók
- Bán Zoltán András
- Sándor Iván
- Balassa Péter
- Angyalosi Gergely,
- Radnóti Sándor,
- Poszler György.
- Szilágyi Ákos
- Karátson Gábor
- Fekete J. József
- Földényi F.László,
- Sebők Zoltán,
- Bikácsy Gergely.
Based on work by