Maja (mitológia)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Maja (görögül anyácska) a görög mitológiában a Atlasz és Plejone hét lánya, a Plejádok közt a legidősebb, nimfa. Testvéreivel együtt Árkádiában születtek, a Külléne hegyen, és néha hegyi istennőknek is nevezték őket. Maja a legidősebb, a legszebb és a legszégyenlősebb volt közöttük.

A Külléne barlangjában adott életet Zeusz fiának, Hermésznek. A történetet a homéroszi Hermész-himnusz beszéli el.

A történet szerint Maja lepedőkbe csavarta az újszülöttet, és elaludt. Amíg aludt, a gyermek elmászott Thesszáliáig, ahol az éjszaka leszálltával ellopta Apollón gulyájának egy részét és felfedezte a hárfát. Maja nem hitt Apollónnak, amikor az a megvádolta a gyermeket a marhák eltulajdonításával, de Zeusz Apollón pártját fogta. Végül az az egyezség született, hogy Apollón visszacseréli a marhákat a hárfára.

Maja nevelte fel a gyermek Arkaszt, hogy megvédje Héra haragjától, aki medvévé változtatta a gyermek anyját, Kallisztót.

A római mitológiában Maia Maiestas néven jelenik meg (másképp: Fauna, Bona Dea). Az ősi itáliai tavaszistennőhöz hasonlítható. Róla nevezték el május havát, a hónap első és tizenötödik napja az ő tiszteletére volt szentelve. Maiát Vulcanus istenhez társították, ezért május elsején az ő flamenje áldozott az istennő számára egy vemhes kocát, mint a termékenység jelképét. Maia templomai csak és kizárólag a nők számára voltak hozzáférhetőek, így tehát tisztelete is csak a nők körében terjedt el.

[szerkesztés] Női személynév

Az istennő nevéből számos nyelven női személynév lett: horvát, lengyel, magyar, német, skandináv, szerb, szlovén Maja, angol Mya, bolgár Maya.

[szerkesztés] A képzőműveszetben

Képzőművészeti megjelenítései közül ismert például Francisco Goya 1800 és 1803 között született festménye. [1]