Marcus Annaeus Lucanus

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Marcus Annaeus Lucanus, (Corduba, ma Córdoba, Spanyolország, 39. november 3. – Róma, 65. április 30.), római költő.

Életéről Suetonius és Vacca ókori kommentárokkal ellátott életrajzaiból tudunk. Előkelő családba született, Marcus Annaeus Mela, a Seneca unokaöccse volt. Rómában tanult, s nagybátyján kívül sztoikus tanárától, Cornutustól kapott kiváló nevelést. Tehetsége korán feltűnt, Kr. u. 59-ben tett athéni útja után Nero császár a barátságával tüntette ki. Quaestorságot viselt, auguri hivatalt kapott. Kr. u. 60-ban a Neronia alkalmából lépett fel először nyilvános felolvasáson. Eposzának első három része Kr. u. 62-63-ban jelent meg, a többi hét halála után látott napvilágot. A sikereire féltékeny Nero egyre inkább elhidegült tőle, eltiltotta a nyilvános fellépésektől is. Lucanus később belekeveredett a Calpurnius Piso Frugi vezette összeesküvésbe, de elárulták, s Nero parancsára fel kellett vágnia ereit.

Számos alkotása közül ránk csupán főműve, a „Pharsalia" maradt. Elveszett munkái: epikus költemények mint „Iliacon" (Ilioni történet), „Katachthonion" (Föld alatti történet), „Orpheus", továbbá egy befejezetlen dráma „Medeia" címmel, alkalmi művek, egy Nero tiszteletére írott elégia, illetve különböző költemények 10 fejezetben.

Ránk maradt történelmi eposzának címét, amelyben kora stílusának megfelelően retorizálva kelt versenyre Vergilius „Aeneis" című művével, az életrajzok, Petronius, valamint egyes kéziratok „Bellum civile" (Polgárháború) címmel említik. Tárgyául a vergiliusi dicső múlt helyett a dicstelen múltat választotta: a Julius Caesar és Pompeius közti háborút. Művéhez a történelmi anyagot Julius Caesar „Bellum civile" (A polgárháborúról), illetve Livius művének elveszett 109-116. könyveiből merítette. Művét a kortársak (Statius, Martialis, Tacitus, Juvenalis) nagy elismeréssel fogadták. A késő antikvitásban már több kritikával illették, de gyakran idézték és magyarázták. A középkor egyik legismertebb ókori római szerzője volt, a mű maga több, mint 200 középkori másolatban maradt ránk.

[szerkesztés] Források

• Pecz Vilmos (szerk.): Ókori lexikon (ISBN 9639374113)