Menyháza

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Menyháza
Megye	Arad
Terület	68,24 km²
Népesség - Teljes	1056 (2002)
Polgármester	Terente Condea

Menyháza (1910-ig Monyásza, románul Moneasa): falu Romániában, Arad megyében. Községközpont, Ravna falu tartozik hozzá.

Tartalomjegyzék

1 Fekvése
2 Nevének eredete
3 Története
4 Lakossága
5 Látnivalók
6 Híres emberek
7 Testvértelepülései
8 Források
9 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Fekvése

Borossebestől 14 km-re északkeletre, a Béli-hegységben, a Monyásza-patak partján fekszik. Két részből áll, a tulajdonképpeni falu fekszik alacsonyabban és fölötte az üdülőtelep.

[szerkesztés] Nevének eredete

Első írásos említése: Monyásza (1597). Először az 1860-as években a gyógyfürdőt kezdte el szépítőleg Menyházának hívni dr. Kéry Imre fürdőorvos, tekintettel a női fürdővendégek érzékenységére (vö. monyászik ige). 1896-ban a belügyminisztérium a fürdőt ezen a néven vette nyilvántartásba. 1907-ben az Országos Községi Törzskönyvbizottság, a község döntése ellenére, magának a településnek a nevét is erre változtatta.^[1]

[szerkesztés] Története

Román alapítású falu. Már első alkalommal, 1597-ben említik gyógyforrásait. A 18. század elejétől közelében vasércet termeltek ki és dolgoztak fel vízierővel működő hámorokban és kohókban. 1760-ban római katolikus bányászok települtek be. A 19. század közepén Christian Waldstein-Wartenberg vásárolta meg a Névery családtól, így lett a borossebesi uradalom része. A gyógyvizet 1866-ban kezdte hasznosítani akkori birtokosa, Ernest Waldstein. 1881-ben kezdtek villákat építeni a fürdő mellé. 1891-ben Wenckheim Frigyes vásárolta meg. 1893-ban megépült a Borossebes–Monyásza keskeny nyomtávú vasút, elsősorban a vas, a fa és a szén szállításának megkönnyítésére, de a fürdőéletet is föllendítette.
A 19. század végén a borossebesi Wenckheim-uradalomnak négy vasbányája volt a falu környékén. 1887-ben alapított vörösmárványbányájában 40-50 fő dolgozott. A márványt Arad építkezésein használták föl. Meszet is szállított a mezőhegyesi cukorgyárnak, mert az itteni mész tulajdonságai megfeleltek a cukorgyártás igényeinek.
Arad vármegye Borossebesi járásához tartozott.
A márványbánya a 20. században is működött, az itt kitermelt vörös- és feketemárványt falburkolatok készítésére használták.

[szerkesztés] Lakossága

1900-ban 658 lakosa volt, ebből 541 román és 95 magyar anyanyelvű, 487 ortodox, 125 római katolikus, 21 református és 16 evangélikus vallású. 32%-uk tudott írni–olvasni, a nem magyar anyanyelvűek 12%-a beszélt magyarul.
1992-ben 964 lakosából 928 román és 22 magyar nemzetiségű, 798 ortodox, 68 baptista, 62 pünkösdista és 24 római katolikus vallású.

[szerkesztés] Látnivalók

Öt forrásának bikarbonátos, kálcium-, magnézium- és nátriumtartalmú vizét mozgásszervi, idegrendszeri, emésztőszervi és nőgyógyászati betegségek kezelésére használják. A település felső részét alkotó fürdőtelep három szállodából, strandfürdőből, csónakázótóból, villákból és panziókból áll. Az épületek egy része még a 19. század végén épült. A téli szezonban egy sípályája működik.
A fürdőtelep felső végétől északra, háromnegyed órányi járásra található az egykori márványbánya látványos külszíni fejtője. Az alsóbb rétegekből fekete-, a felsőbb rétegekből vörösmárványt (valójában Jura mészkövet) termeltek ki.
A falutól keletre fekvő Jumelt telepen az 1861-ben épített, 11 méter magas, téglával bélelt gránit vasolvasztó kemence romja.
Barlangok a falu közelében: a Denevér-barlang (Peştera Liliecilor – fekete mészkőben képződött cseppkőbarlang) és a Medve-barlang (Grota Urşilor), távolabb az Izoiu Mare-zsomboly (30 m mély aknabarlang).
A római katolikus templom 1761-ben, az ortodox 1882-ben épült.

[szerkesztés] Híres emberek

Itt született 1899-ben Gheorghe Groza szobrász.
Itt hunyt el 1906-ban Czárán Gyula, az Erdélyi-szigethegység turizmusának úttörője. Emléktáblája utolsó lakóhelye, a Zubor-villa falán, sírja a római katolikus temetőben található.