Mi–24

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Mil Mi–24
A lengyel légierő Mi-24D helikoptere
Általános jellemzők
Feladatkör	Harci helikopter
Személyzet	2 fő (pilóta, másodpilóta)
Első repülés	1969
Rendszerbe állás	1970
Gyártó	Mil Moszkvai Helikoptergyár
Méretek
Hossz	17,5 m
Rotorátmérő	17,3 m
Magasság	6,5 m
Fesztáv	6,5 m
Tömegadatok
Üres tömeg	8500 kg
Terhelve
Maximális felszállótömeg	12 000 kg
Kapacitás	8 fő vagy 4 hordágy
Hajtóművek
Hajtómű	Két Izotov TV–3–117 turbina
Teljesítmény	2×1600 kW (2×2200 LE)
Teljesítményadatok
Maximális sebesség	335 km/h
Hatótávolság	450 km
Szolgálati csúcsmagasság	4500 m
Emelkedés

A Mi–24 a Szovjetunióban a Mil Tervezőiroda által kifejlesztett, majd a Szovjet Légierőben 1976-ban szolgálatba állított harci helikopter.

Az 1960-as évektől ugrásszerűen megnőtt a helikopterek alkalmazása a harctéren. A koreai háború rádöbbentette az Egyesült Államokat arra, hogy milyen fontos a helikopterek alkalmazása a csatatéren. A vietnami háború során a helikopterek szerepe rendkívül megnőtt. Az Egyesült Államok új harci helikopterek fejlesztésébe kezdett. Hamarosan megszülettek a Bell AH–1 és Lockheed AH–56 típusok. Ezek a gépek a személyzeten kívül más személyt nem szállíthattak. A 60-as években a Szovjetunió is belekezdett egy új típus fejlesztésébe. Mihail Leontyevics Mil vezette tervezőigárda megbízást kapott egy harci helikopter kifejlesztésére. A tervek 1966-ra készültek el, a prototípus megépítésére 1967-ben kaptak engedélyt. Az új helikopter a személyzeten kívül már katonákat is szállíthatott. A gép kezdetben a V-24 típusmegjelölést kapta. A bemutatkozó repülésre 1969-ben került sor.

[szerkesztés] Története

Háromnézeti rajz

A helikopter alapját a már gyártott Mi-8 szolgáltatta. A helikopter sok hasonlóságot mutat a Mi-8-assal. A gép méretei lecsökkentek, a szerkezet stabilitása megnőtt. A harci bevetésekhez páncélozták a pilóták kabinját és a desszantteret. A helikopter két oldalán segédszárnyakat helyeztek el különböző fegyverek felfüggesztésére, ill. vízszintes repülésnél felhajtóerőt is termeltek. A futóműveket behúzhatóra cserélték. A prototípus először 1969. szeptember 19-én

emelkedett a levegőbe V-24 típusjelzéssel. Mihail Leontyevics Mil, a helikopter tervezője 1970 januárjában elhunyt. A fejlesztés tovább folytatódott. A sorozatgyártás 1972-ben indult meg az A változat gyártásával a néhai Szovjetunió területén. Az A változat gyártása 1975-ben fejeződött be 550 példánnyal. 1975-ben elkezdődött az áttervezett D változat gyártása. A gép orr-részét teljesen átépítették, a pilóta és az operátor egymás mögött/felett két külön fülkében foglalt helyet, tandem elrendezésben. A fegyverzetet is modernizálták, az orrban egy új négycsövű 12,7 mm-es géppuskát helyeztek el. A D változatból kb. 2500 készült. A különböző változatokból összesen 5000 darab készülhetett. Főbb tipusváltozatai között megemlítendő a Mi-24D, a Sturm rakétaák indítására alkalmas Mi-24V, a Mi-24-n alapuló Mi-24P, amelynél a négycsövű 12.7mm-es űrméretű géppuskát felváltotta egy, a törzselsőrész oldalára erősített GS–30K vagy másképp GS–30–2 jelű 30 mm-es ikercsövű, Gast-elven működő gépágyú. Ismert még a Mi-24VP, amely a Mi-24V és P típusok ötvözete, alapvetően a V sárkánya, de az orrban egy forgatható GS–23L típusú gépágyú található. A Mi-35 és Mi-35M verziók jellemzője a csökkentett méretű fesztáv, a modernizált elektronika és a futómű behuzhatóságának elhagyása. A 90-es évek közepén a nyugati légibemutatókon megjelent Mi-35M a Mi-24VP alapján készült, GS–23L gépágyúval, de nem behúzható futóművel, a Mi-28-as X alakú faroklégcsavarjával, és főrotorjával. További jellemzője volt a részben francia eredetű fedélzeti elektronika. Sorozatgyártásba nem került, a koncepció elemeit az orosz légierő számára készült Mi-24PN, vagy újabban szintén Mi-35P néven ismert és a Mi-24P-k modernizálásából születtet gépeknél láthatjk viszont. Ez utóbbiból már legalább egy század repül, de a költségesebb különbségek (Mi-28-as hajtásrendszere) nélkül, a kisebb szárnycsonkokkal, a nembehúzható futóművekkel és új, éjszakai bevetésre is alkalmassá tevő célzókészülékkel.

[szerkesztés] Háborús tapasztalatok, részvételek

[szerkesztés] A helikopter típusai

[szerkesztés] A gép fegyverzete

Beépített fegyverzet: Jakusev-Borzov JakB–12,7 12,7 mm-es négycsövű, Gatling-rendszerű (forgócsövű) géppuska (Mi-24D-V); GS–30K 30 mm-es ürméretű Gast-elven működő gépágyú (Mi–24P,PN, Mi–35), GS–23L ikercsövű Gast- elven működő 23 mm-es gépágyú (Mi–24VP, Mi–35M)

Bombák: 1500 kg bombateher

Rakéták: 4 db Falanga páncéltörő rakéta (Mi-24D) 4, vagy 8db Sturm páncéltörő rakéta (Mi-24V,P,VP) 16db Ataka páncéltörő rakéta (Mi-24PN, Mi-35, Mi-35M)

Tov. fegyverzet: 4 db UB–32–57-es nemirányított SZ–5-ös 57 mm-es rakétákat tartalmazó konténer, illetve 4 db B–20 SZ–8-as 80 mm-es nemirányított rakétákat tartalmazó konténer, 2 db SZ–24-es nemirányított rakéta, 2 db FAB–100 100 kilogrammos, FAB–250 250 kilogrammos vagy 2 db FAB–500M62 500 kilogrammos nemirányított bombafegyverzet, 2 db 23 mm-es ikercsövű gépágyút tartalmazó konténer, vagy magában 1 db 40 mm-es automata gránátvetőt, két 12,7 mm-es négycsövű nehézgéppuskát magában foglaló konténerből 2 db a szárnyak belső fegyvertatóin. esetenként felszerelhető a KMGU aknaszóró konténerből is 2 db.