Midwayi csata
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
| Midwayi csata | |||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| A II. világháború része | |||||||
 A Midway-szigeteki csata |
|||||||
|
|||||||
| Harcoló felek | |||||||
 Egyesült Államok |
 Japán Birodalom |
||||||
| Parancsnokok | |||||||
| Chester Nimitz Frank Fletcher Raymond Spruance |
Jamamoto Iszoroku Nagumo Csúicsi |
||||||
| Haderő | |||||||
| 3 repülőgép-hordozó 8 cirkáló 14 romboló 360 repülőgép |
4 repülőgép-hordozó 7 csatahajó 16 cirkáló 43 romboló 15 tengeralattjáró 248 repülőgép 16 hidroplán |
||||||
| Veszteségek | |||||||
| 307 halott 1 repülőgép-hordozó 1 romboló 61 repülőgép |
3,057 halott 4 repülőgép-hordozó 1 cirkáló 228 repülőgép |
||||||
A midwayi csata a II. világháború egyik nagy ütközete volt 1942 júniusában.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előzmények
1942 tavaszára a japánok megszerezték a Csendes-óceán keleti és déli medencéjét. Ezeket a területeket meg kellett védeni. Jamamoto Iszoroku, a japán haditengerészet főparancsnoka tervet eszelt ki az amerikai flotta megsemmisítésére a Midway-szigeteknél.
[szerkesztés] Előkészületek
Jamamoto terve az Aleut-szigetek elleni támadással kezdődött volna, majd repülőgépeknek kellett volna Midwayt bombáznia és ezután szállt volna parta a gyalogság. A Jamamoto által vezetett tartaléknak a Midway és az Aluet szigetek között félúton kellett volna lennie. A japánok Midwayt „AF”-nek nevezték. A japán haderő (az Akagi, a Hirjú, a Kaga és a Szórjú repülőgép-hordozó, és kísérőhajóik) május 26-án hagyta el Kuréban lévő támaszpontját.
Az amerikakiak megfejtették a japán kódjeleket, így megtudták, hogy támadás várható az egyik támaszpontjuk ellen. Egy cselhez folyamodtak: Midway egy meghibásodott berendezésre panaszkodott. Nemsokára elfogtak egy japán üzenetet, miszerint „AF”-nek gondjai vannak.
Nimitz így ki tudta alakítani saját haditervét. Egy egységet küldött az Aleut-szigetek közelébe. A repülőgép-hordozókat két csoportra osztotta Midway közelében. A két csoport a 16. (a USS Hornet és a USS Enterprise repülőgép-hordozó, 6 cirkáló, 9 romboló Raymond Spruance tengernagy vezetésével) és a 17. (a USS Yorktown repülőgép-hordozó, 2 cirkáló, és 5 romboló Frank Fletcher tengernagy vezetésével) különleges egységek voltak.
Június 2-ra a 16. és 17. különleges egységek elfoglalták kijelölt helyüket Midwaytől 400 km-re északkeletre.
[szerkesztés] Csata
Június 3-án a japánok megtámadták az Aleut-szigeteket. Ugyanekkor Midwaytől délnyugatra 1125 km-re az amerikaiak felfedezték a japánok első egységeit.
Június 4-én reggel a 16. és 17. különleges egységek 320 km-re északkeletre voltak Midwaytől. Nagumo Csúicsi japán tengernagy flottája kb. 400 km-re nyugatra voltak Midwaytől. Légitámadást intézett Midway ellen. 5.30-kor egy Catalina típusú felderítőhidroplán felfedezte a japán repülőgép-hordozókat és riasztotta az illetékeseket. Ugyanekkor Midway radarja jelezte 160 km-es távolságból a támadó repülőgépeket.
A 16. különleges egység Nagumo repülőgéphordozói felé indult.
A 108 japán repülőgép megtámadta Midwayt. 26 amerikai repülőgép felvette a harcot a támadó japán kötelék ellent, de a sokkal jobb Zérók mindet legyőztek. Az amerikai repülőterek annak ellenére, hogy súlyos károkat szenvedtek, továbbra is működtek. Ezekről a repülőterekről támadást indítottak, melyeket a japánok visszavertek.
Nagumo gyanította, hogy ellenséges hadihajók vannak a közelben. A második támadóhullámot visszatartotta, melynek repülőgépeit torpedókkal és páncéltörő bombákkal látott el, hogy ki tudjon védeni egy tengeri támadást. Elrendelte, hogy gyújtóbombákkal és nagy robbanóerejú bombákkal lássák el a repülőgépeket, egy második Midway elleni támadásra. Miközben a személyzet cserélte le a fegyverzetet, megtudta, hogy több amerikai hadihajó közeledik. A fegyverek cseréjét leállította. Kicsit később azt is megtudta, hogy az amerikai egységben repülőgép-hordozó is van.
Nagumo támadni akart, de a Midwayről visszatérő repülőgépeknek fogytán volt az üzemanyaga, így ezeknek a repülőgépeknek adott elsőbbséget.
9.30-kor a japán hordozók fedélzetén a visszatért vadászgépek voltak üres tankkal és fegyvertelenül, míg a teli tankkal és fegyverzettel ellátott gépek a hajó hangárjaiban vártak arra, hogy felszálljanak.
Ekkor jelent meg a 16. egység 177 repülőgépe, melyeket a 17. egység 35 repülőgépe követett. Az amerikaiak a támadást nem hangolták össze. A japán Zérók nagy pusztítást vittek végbe a lassú Devastatorok között.
A japánoknak 102 repülőgépet sikerült felszerelniük. 10.15-kor Nagumo engedélyt adott a repülőgepeknek a felszállásra.
Ekkor 55 Dauntless zuhanóbombázó megtámadta a japán hordozókat. Több bomba eltalálta az Akagit, Kagát, és a Szórjút. 10.25-kor mindhárom hajó lángokban állt. A Hirjú megmaradt repülőgépeivel ellentámadást indított. Néhány zuhanóbombázó jutott el a Yorktownig, de csak egy élte túl a támadást. Három bomba eltalálta és súlyosan megrongálta az amerikai repülőgép-hordozót. Kiürítették a megdőlt hajót, de mivel stabilizálódott az állapota, a mentőosztagok visszatértek, hogy újra csatarendbe állítsák. Ez nem sikerült. A Hammann rombolót a hordozó mellé rendelték, hogy az esetleges támadásoktól megvédje.
Az Enterpriseról és a Hornetről 40 repülőgép szállt fel. 17.00-kor megtalálták a negyedik japán repülőgép-hordozót, a Hirjút. A japán repülőgépek az első hullámot elkergették, de a második hullám repülőgépei több bombát is dobtak a Hirjúra, melyet másnap a saját kísérőhajói süllyesztettek el.
Június 4-én este Fletcher admirális kelet felé fordította hajóit. Másnap, június 5-én Jamamoto lefújta a Midway elleni inváziót és visszavonult.
Június 6-án az I-168-as japán tengeralattjáró megtorpedózta a sérült Yorktownt és a Hammann rombolót. A Hammann szinte azonnal, a Yorktown másnap, június 7-én hajnalban elsüllyedt.
[szerkesztés] Következmények
A háború menete a Csendes-óceánon megfordult: Japán innentől kezdve védekezni kényszerült, míg az Egyesült Államok támadott. Az ütközet értékes tapasztalatokhoz juttatta az amerikaiakat a repülőgép-hordozóval zajló bevetésekről.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
[szerkesztés] Forrás, irodalom
- John MacDonald: A II világháború nagy csatái, GABO Kft., 1995, ISBN 963 8009 07 1, 64. – 71. o.
- Tim Newark: Sorsfordító ütközetek 50 csata, amely megváltozatatta a történelem menetét, Zrínyi Kiadó, 2003, ISBN 963-327-379-x, 112. – 115. o.
- Andrew Wiest – Gregory Louis Mattson: Harc a Csendes-óceánon Perl Harbortól Hirosimáig 1941-1945, Hajja & Fiai Könyvkiadó Kft, 2002, ISBN 963932943-6, 88. – 101. o.
Based on work by