Nagytarcsa
A Wikipédiából, a szabad lexikonból.
|
|||||
| Régió | Közép-Magyarország | ||||
| Megye | Pest | ||||
| Kistérség | Gödöllői | ||||
| Rang | község
|
||||
| Terület | 12,13 km² | ||||
| Népesség | |||||
|
|||||
| Irányítószám | 2142 | ||||
| Körzethívószám | 28 | ||||
| Térkép |
Település Mo. térképén |
||||
Nagytarcsa község Pest megyében, a Gödöllői kistérségben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
A Pesti-síkság és a Gödöllői-dombság találkozásánál a Szilas patak völgyében fekvő községet Budapest XVI. és XVII. kerülete, Kistarcsa, és Isaszeg határolja.
[szerkesztés] Története
A környék már az őskortól lakott terület volt, amit az itt feltárt vas, illetve szkíta leletek is bizonyítanak,de találtak itt 10. századból való magyar köznépi temetőt is. Az első írásos elmítése 1352-ből származik, a második 1403-ból. A település akkor még Tarcsa néven létezett, majd a 15. század környékén vált ketté. A déli rész Tarcsai Csík lett, amit később Csíktarcsaként emlegettek. Ezzel a névvel előszőr egy 1546-ból származó íráson elmlitik. 1733-tól Grassalkovich Antal Gödöllői birtokához tartozik. 1819-ben evangélikus templom épült, ami helyén 1931-ben újat emeltek. 1935-ben a római katolikus templom is épült.
A 20. század elején kapta a ma is használatos Nagytarcsa nevet. Az I. világháború után főleg mezőgazdasággal, azon belül is tejtermeléssel kezdtek foglalkozni a helyiek.
1938-ban Sztehlo Gábor evangélikus lelkész megszervezte az ország első bentlakásos paraszt népfőiskoláját, amely 1944-ig működött. Egyik épülete a Falumúzeum.
[szerkesztés] Nevezetességei
- Falumúzeum
- Római katolikus templom
- Evangélikus templom
Based on work by