Nyelv (testrész)

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A további jelentéseket lásd a Nyelv (egyértelműsítő lap) oldalon.

A nyelv (latinul lingua) az emésztőrendszerhez kapcsolódó jellegzetes képződmény, a tápcsatorna része, általában az előbél származéka. A gerincesekben a nyelv a szájüregbe emelkedő mozgékony izmos szerv. A nyelvcsontokon (latinul os hioideum) rögzül, felületét nyálkahártya borítja. A rovarok nyelve a szájnyílás előtt elhelyezkedő szájszervek egyike. A reszelőnyelv a kagylók kivételével a puhatestűek szájüregének hátsó részében helyet foglaló speciális aprítókészülék.

Az ember nyelvének fő tömegét harántcsíkolt izomszövet alkotja, közöttük nagy mennyiségű kötőszövetben zsírszövet és nyálmirigyek helyezkednek el, sűrű ér- és ideghálózattal.