Nyugati pályaudvar

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

A Nyugati pályaudvar Budapest legrégebbi vasúti pályaudvara a mai Nagykörút (Teréz körút) mellett.

[szerkesztés] Története

A mai épület közelében eredetileg álló első pályaudvart Pesti indóháznak nevezték. 1846-tól innen indult a Pest és Vác közötti vasút, Magyarország első vasútvonala. A Magyar Központi Vasút nevű társaság az akkori város szélén vásárolta meg ehhez a telket. A Nagykörút építését az indóház akadályozta, ezért lebontották. Az OMÁV cég az osztrák August de Serres építészt bízta meg az új pályaudvar terveinek elkészítésével és a kivitelezést a később az Eiffel-toronyról világhírűvé vált párizsi Gustave Eiffel cége végezte. Az új pályaudvar 1877. október 28-án nyílt meg. A pályaudvar vasszerkezete a maga korában technikai bravúrnak számított. A 3-as metróvonal kiépülésekor a Nyugati tér (akkoriban Marx tér) alatti aluljárót kibővítették, ugyanakkor felüljáró épült a Bajcsy-Zsilinszky út és a Váci út között. Ekkor bontották le a pályaudvar melletti épületet, az egykor kétes hírű szállodát, amelyet a népnyelv a pályaudvarról „Westend”-nek nevezett. Az elnevezés azóta a West End City Center bevásárlóközpont neveként él tovább.

[szerkesztés] Műszaki jellemzők

• Vágányok száma: 9 + 4 a középcsarnokban + 9 db, 2 csoport tárolóvágány, motorkocsi-karbantartó csarnok, személykocsi-karbantartó csarnok.
• Csarnok hossza: 146 m
• Középcsarnok szélessége: 42 m
• Középcsarnok legnagyobb magassága: 25 m
• Biztosító-berendezés: Siemens-Halske vonóvezetékes berendezés és Domino-55 (az 1-8. vágányokon), fényjelzőkkel.

[szerkesztés] Lásd még

• Nagykörút