Panama-földhíd

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Panama-földhídnak vagy Panama-földszorosnak nevezzük azt a területet, amely összeköti Észak- és Dél-Amerikát és elválasztja az Atlanti- és Csendes-óceánt.

Tartalomjegyzék 1 Kialakulása 2 Hatása az állatvilágra 3 A földhíd történeleme 4 Forrás

[szerkesztés] Kialakulása

A Panama-földhíd a pliocén során, kb. 3 millió évvel ezelőtt jött létre, területén egykor tenger hullámzott: vagyis a két Amerikának előtte nem volt szárazföldi kapcsolata egymással. A földhíd tektonikus mozgások eredményeképpen alakult ki. Kb. 20 millió évvel ezelőtt a Pacifikus-lemez lassan a Karib-lemez alá kezdett csúszni (szubdukció). Ennek során kb. 15 millió évvel ezelőtt tenger alatti vulkánok alakultak ki, amelyek fokozatosan szigetekké fejlődtek és végül összefüggő szárazföldet alkottak.

[szerkesztés] Hatása az állatvilágra

A földhíd létrejötte nagy hatással volt a két Amerika faunájára, amely addig élesen különbözött egymástól: Észak-Amerika korábban Laurázsiához tartozott és állatvilágát főleg méhlepényes emlősök alkották, sokuk tkp. a legtöbb mai emlős közvetlen őse volt. Dél-Amerika viszont korábban Gondwana-hoz tartozott, így állatfajai között nagy számban voltak jelen ősibb emlősök, mint pl. erszényesek, vendégízületesek, valamint futómadarak.

A földhíd kialakulásával a két földrész állatvilága keveredett egymással, amelynek során a fejlettebb észak-amerikai fajok sok dél-amerikai faj kihalását okozták. Így kerültek Dél-Amerikába (többek között) a kutya-, medve-, teve- és macskafélék. Ennek során a mai dél-amerikai fajok mintegy fele Észak-Amerikából származik. A dél-amerikai fajok közül főleg a földilajhárok, a tatuk és oposszumok jutottak el Észak-Amerikába.

[szerkesztés] A földhíd történeleme

A Panama-földhídra az első emberek (a későbbi indiánok ősei) kb. 12-15 000 évvel ezelőtt léphettek. Amerika felfedezését követően a földszoros a spanyol korona része lett. A földhídat az európaiak számára Vasco Nuñez Balboa spanyol konkvisztádor fedezte fel 1513-ban azzal, hogy a „túloldalán” megpillantotta a Csendes-óceánt. A terület jelentősége ezzel megnőtt, bár fejlődését a 16. ás 17. század során több kalóztámadás is megakasztotta. A spanyol uralom 1821-ben ért véget, ekkor a terület Nagy-Kolumbia, majd annak szétesése után Kolumbia része lett.

Egy a földhídon keresztülvezető csatorna jelentőségét már régen észrevették, ám megvalósításába csak a Szuezi-csatorna megépítése után fogtak. Először a franciák fogtak a csatorna építésébe, azonban a helyi környezet nehézségeivel (hegyek, malária – az utóbbi több mint 20 000 ember halálát okozta) nem tudtak megküzdeni: a próbálkozásból 1889-re anyagi csőd lett, amit még az állítólagos sikkasztások is előidéztek (innen ered a pénzügyi csalások egyik szinonímájaként használt „panamázás” kifejezés).

A csatornát végül is az Egyesült Államok építette meg, aki ehhez támogatta a terület függetlenné válását. Az 1903-ban kikiáltott független Panama vezetői rögtön koncessziót adtak a csatorna megépítésére, amely 1914-re készült el és a szerződés szerint gyakorlatilag az Egyesült Államok területévé vált. A csatorna 1999. december 31-én került teljesen panamai ellenőrzés alá.

[szerkesztés] Forrás

• Panama: Isthmus that Changed the World
• Hartai Éva: Változó Föld; Well-Press Kiadó Kft. és Miskolci Egyetemi Kiadó, 2003.
• Zdenek V. Spinar – Zdenek Burian: Élet az ember előtt; Gondolat, 1985.
• Erdődy János: Küzdelem a tengerekért – A nagy felfedező utazások kora; Móra Ferenc Könykiadó, Budapest, 1964.