Pető Iván

A Wikipédiából, a szabad lexikonból.

Pető Iván (Budapest, 1946. augusztus 29.) történész, politikus.

Tartalomjegyzék

1 Élete
2 Politikusi pályája
- 2.1 Parlamenti bizottsági tagságai
3 Publikációi
4 Források
5 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Élete

Zsidó származású munkáscsaládban született; apja kárpitos, anyja varrónő volt. 1964-ben az egri Dobó István Gimnáziumban érettségizett. 1965 és 1970 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar és történelem szakos hallgatója volt, doktori fokozatot 1978-ban kapott.

1970-től az Új Magyar Központi Levéltár munkatársa, 1986-tól 1990-ig tudományos főmunkatársa volt. 1978 és 1989 között a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Rajk- és Széchenyi Szakkollégiumának óraadó tanáraként 1945 utáni társadalom- és gazdaságtörténetet oktatott.

Oktatói tevékenységét később, az 1990-es évek végétől folytatta: 1997-től 1998-ig az ELTE Bölcsészkarának Társadalom- és Gazdaságtörténet Tanszékén szövegelemző szemináriumot tartott a Kádár-korszakról, 1998-tól 2002-ig az ELTE Szociológiai Intézetének posztgraduális médiaképzése keretében tartott előadásokat az 1945 és 1989 közötti társadalom- és gazdaságtörténetről. 1999-től 2000-ig a Láthatatlan Kollégium tutora volt.

Pető Iván második feleségével egy gyermeket nevel, előző házasságából két felnőtt gyermeke van.

[szerkesztés] Politikusi pályája

1979-ben harminchárom másik értelmiségi – többek között Kis János, Bence György, Kenedi János, Dalos György – társaságában aláírta a csehszlovákiai Charta '77 melletti szolidaritási nyilatkozatot, amely a szervezett magyarországi ellenzék egyik első megnyilvánulása volt.

Részt vett a demokratikus ellenzék tevékenységében, a Beszélő című szamizdat folyóiratban Ada Pál álnéven publikált. 1988 májusában a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, majd novemberben a Szabad Demokraták Szövetségének alapító tagja. Ugyanebben az évben a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete (TDDSZ) választmányának is tagja. Az Ellenzéki Kerekasztal tárgyalásainak egyik résztvevője, az SZDSZ megalakulását követően a párt egyik frontembere lett. Az 1990-es választások idején az SZDSZ választási programjának egyik szerkesztője, a párt szóvivője és 1991-ig, majd 1998-tól 1999-ig ügyvivője is.

1992-ben Tölgyessy Péterrel szemben őt választották meg az SZDSZ harmadik elnökének, amely pozícióját 1997-ig töltötte be; 1994-től 1997-ig ezzel együtt a Liberális Internacionálé alelnöke is volt. 2001-től ismét tagja az SZDSZ Ügyvivői Testületének. 2003 és 2005 között a párt Országos Tanácsának elnöke volt.

A rendszerváltást követő összes ciklusban országgyűlési képviselő volt. 1990-ben, 2002-ben és 2006-ban egyéni jelöltként, 1994-ben a párt budapesti, 1998-ban országos listájáról jutott be a parlamentbe. 1990 májusától októberéig és 1998 szeptemberétől az SZDSZ frakcióvezető-helyettese; 1990 októberétől 1991 novemberéig, majd 1994 júniusától 1997 áprilisáig frakcióvezetője.

[szerkesztés] Parlamenti bizottsági tagságai

1990. május–november, 1992. február–december: Költségvetési, Adó- és Pénzügyi Bizottság
1997–1998 Költségvetési és Pénzügyi Bizottság
1998 – Kulturális és Sajtóbizottság (1998–2002 alelnök, 2002 – elnök)
1998–2002, 2006 – Kulturális és Sajtóbizottság Média Albizottsága
2002–2006 Számvevőszéki Bizottság
2002–2006 az Állami Számvevőszék alelnökeit jelölő ideiglenes (eseti) bizottság
2004– a Kulturális és Sajtóbizottság hatáskörébe tartozó törvények végrehajtását, társadalmi és gazdasági hatását figyelemmel kísérő albizottság
2005–2006 a Kulturális és Sajtóbizottság nemzeti hírügynökségekről szóló törvény módosítását előkészítő albizottsága
2006 – Kulturális és Sajtóbizottság Kulturális Vidékfejlesztési Albizottsága

[szerkesztés] Publikációi

1975 Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből (1945–1949) (Erdmann Gyulával)
1977 A magyar szénbányászat a felszabadulástól a hároméves terv végéig (Erdmann Gyulával)
1985 A hazai gazdaság négy évtizedének története 1945–1985 (Szakács Sándorral)
1998 Befejezetlen szocializmus (Gerő Andrással)
2000 Politikai curriculum vitae (cikkek, interjúk, beszédek)